1 Királyok 13
1 de íme egy Isten embere jött Jehúdából az Örökkévaló igéjével Bét-Élbe, s Járobeám épen az oltáron állt, hogy füstölögtessen.
Pakai thupeh dungjuiyin, Pathen mikhat Judahh akonin Bethel’ah ahungin, Jeroboam in maicham ajot’a gimnamtui hal ding agah got laitah’in aga lhung in ahi.
2 És kiáltott az oltár felé az Örökkévaló igéjével s mondta: Oltár, oltár, így szól az Örökkévaló: íme, egy fia születik Dávid házának, Jósijáhú lesz a neve; az levágja rajtad a magaslatok papjait, kik rajtad füstölögtetnek, és embercsontokat égetnek el rajtad.
Hichun Pakai thupeh dungjuiyin, ahung apengjah jengin, “Vo maicham maicham! Pakaiyin hitin aseiye, ‘David chilhah lah’a Josiah kiti khat hung peng ding ahi. Amahin tua cheptan loute maicham a lhacha’a pang ji ho, nachunga kilhaina gan thatji thempu ho hi nangma chunga athagam ding chule na chung ahi mihem gule chang hung kilhut vam ding ahi, tin ahung seije,” ati.
3 Adott is az napon csodajelt, mondván: Ez a csodajel, hogy az Örökkévaló szólt; íme az oltár meghasad és kiömlik a hamu, mely rajta van.
Hiche nikho mama chun Pathen in a Thupeh adih ahi hetthei nan, melchihna khat apen ahi. Aman ajah’a, “Pakaiyin hiche melchihna hi pe dingin kitepna aneiye; hiche maicham hi kehni hung kiso ding chule avut vam ho chu tol’a hung kithe lha ding ahi,” ati.
4 És volt, amint hallotta a király az Isten emberének igéjét, melyet kiáltott az oltár felé Bét-Élben, kinyújtotta Járobeám a kezét az oltárról, mondván: Fogjátok meg! Erre elaszott a keze, melyet kinyújtott ellene és nem tudta visszavonni magához.
Jeroboam Lengpan Bethel maicham douna hung kisei chu ajah phat in, themgaopa chu akoh-in, “Hiche pachu man un!” tin ahinsam tan ahi. Ahinlah hiche pettah chun Lengpa khut chu ahung ngoijin adingden tan, anung lahdoh jou tapon ahi.
5 Az oltár pedig meghasadt és kiomlott a hamu az oltárról, azon csodajel szerint, melyet adott az Isten embere az Örökkévaló igéjével.
Hiche pettah chun maicham chu ahung lengkeh jengin, Pathen mipan aseibang bangin maicham sunga kon chun vutvam jouse chu ahung kibo lhan ahi.
6 Ekkor megszólalt a király és szólt az Isten emberéhez: Könyörögj, kérlek, az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez és imádkozzál érettem, hogy kezem visszahajolhasson hozzám. És könyörgött az Isten embere az Örökkévalóhoz, és visszahajolt a király keze ő hozzá, és lett, mint annakelőtte.
Lengpa chu Pathen mipa kom’a hung peng jah jengin, “Pakai na Pathen heng’a ka khut adamthei na dingin nei taopeh tan,” ati. Hichun Pathen mipa chu Pakai kom’a atao tan ahile Lengpa khut chu adamhel jengin achat le theitan ahi.
7 Ekkor szólt a király az Isten emberéhez: Jer velem a házba és étkezzél, hadd adok neked ajándékot.
Hichun Lengpan Pathen mipa kom a chun, “Hungin ka in lang’a che hi tin, an hung nen lang kipa thilpeh jong nape ing’e,” ati.
8 Szólt az Isten embere a királyhoz: Ha nekem adod házadnak a felét, nem mennék el veled; nem ia eszem kenyeret és nem iszom vizet ezen a helyen.
Pathen mipan Lengpa kom achun, “Na lenggam akeh khat neipeh ding hi jong leh nang toh kilhon khom pong’e, keiman hiche mun’a hi nehle chah kahol lou ding ahi,
9 Mert így parancsolták nekem az Örökkévaló igéjével, mondván: ne egyél kenyeret és ne igyál vizet, és ne térj vissza azon az úton, melyen mentél.
Ajeh chu Pakai Pathen in, nangman hiche munna naum laisea neh le chah nahol lou ding chuleh hiche lampi mama a hi Judah gam mun na hung kile kit ding ahi, tin athupeh einei jin ahi,” ati.
10 Elment tehát más úton, és nem tért vissza azon az úton, melyen jött Bét Élbe.
Hijeh chun aman Bethel adalhan lam chom aho in ainlang ajon tan ahi.
11 Egy öreg próféta lakott azonban Bét-Élben. Ennek jött a fia és elbeszélte neki mind a cselekedetet, melyet cselekedett az Isten embere e napon Bét-Élben; a szavakat is, melyeket szólt a királyhoz, elbeszélték atyjuknak.
Hichepet hin Bethel muna chun themgao tehse khat ana cheng in, chuin achapate chu ainmun’u ahunglhun phat in, Bethel a Pathen mipan athilbol ho chu ana seipeh tan ahi. Chuleh hiche Lengpa kom’a a thusei ho jong chu a seipeh un ahi.
12 Erre szólt hozzájuk atyjuk: Melyik úton ment el? Fiai pedig látták az utat, melyen elment az Isten embere, aki Jehúdából jött.
Hichun tehsepu chun, “Hoilang che tantem?” tin adong in ahi leh, amahon Pathen mipan hoiche lang pen aho ham tichu apao chu ana seipeh un ahi.
13 És mondta fiainak: Nyergeljétek föl nekem a szamarat! Fölnyergelték neki a szamarát és ráült.
Tehsepu chun achate kom ah, “Gangtah in sangan chung’a chun toupha nei koi loiyun,” atinle, achaten sangan chunga chu toupha chu akoi peh un, ama jong atou doh in,
14 Utána ment az Isten emberének és találta őt, amint ült egy tölgyfa alatt; szólt hozzá: Te vagy-e az Isten embere, a ki Jehúdából jöttél? Mondta: Én.
Pathen mipa chu adeltan ahileh, ama chu thingphung lentah khat noija chun ana tou agamudoh in ahi. Tehsepun, “Judah gam’a kona hung Pathen mipa chu na him?” atileh aman jong, “Henge ama chu ka hi naiye,” ati.
15 És szólt hozzá: Jer velem a házba és egyél kenyeret!
Hichun aman Pathen mipa koma chun, “Hung in ka in ah bu hung nen,” ati.
16 Mondta: Nem térhetek vissza veled és nem mehetek be veled; nem is eszem kenyeret és nem iszom vizet veled ezen a helyen.
Aman a donbut in, “Ahipoi kei hung thei pong’e, keima hiche mun’a hi anneh tuidon bol thei pong’e,
17 Mert az a szó lett hozzám az Örökkévaló igéjével: ne egyél kenyeret és ne igyál vizet ottan, ne térj vissza azon az úton menve, melyen mentél.
Ajeh chu Pakaiyin hiche munna naum laisen anneh tuidon nabol lou ding ahi, chu leh na hungna lampi hi mang cha a nahung kile theilou ding ahi, tin ei sei peh in ahi,” ati.
18 Erre mondta neki: Én is próféta vagyok, mint te és egy angyal szólt hozzám az Örökkévaló igéjével, mondván: hozd őt vissza magaddal a házadba, hogy egyék kenyeret és igyék vizet. – Hazudott neki. –
Ahin tehsepun adonbut in, “Kei jong themgao khat kahi, Pakaiya konin vantil khat in hiche thupeh hi ei hinpen, ama chu na in’a pui inlang an nehsah in tui donsah in eiti,” ati. Amavang tehsepu chun ajou asei ahi.
19 Tehát visszatért vele és evett kenyeret a házában és ivott vizet.
Hiti chun akinungle lhontan, Pathen mipan tehsepu in achun an anen, tui adon tan ahi.
20 Ők épen az asztalnál ültek – és lett az Örökkévaló igéje a prófétához, aki őt visszahozta;
Hitia chu amani atou khompet lhon chun Pakaija konin Themgao tehsepu kom achun thupeh khat ahung lhung tan ahile,
21 és kiáltott az Isten emberének, ki Jehúdából jött, mondván: Így szól az Örökkévaló: mivelhogy engedetlen voltál az Örökkévaló parancsa iránt és nem őrizted meg a parancsolatot, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked parancsolt,
Ama jong Judahh a kona hung Pathen mipa koma chun apeng jah in, “Nangin Pakai thupeh chu na sukeh’in, Pakai na Pathen in thu napeh dungjui jin na chon tapoi.
22 hanem visszatértél és ettél kenyeret és ittál vizet azon helyen, melyről szólt hozzád: ne egyél kenyeret és ne igyál vizet – nem jut a te hullád őseid sírjába.
Hilai munna na hung kilen, na nen, na don in, ne hih in don hih in kati chu na sumil tai. Hiti ahiyeh chun, natahsa hi napu napate lupna a kivuilou ding ahitai,” ati.
23 És volt, miután evett kenyeret és miután ivott, fölnyergelték neki a szamarat, annak a prófétának, akit visszahozott.
Pathen mipan aneh a adon jouvin Themgao tehsepu chun ama sangan chunga chun toupha apha dohpeh in,
24 Elment, éa találta őt az úton egy oroszlán és megölte; és volt a hullája odavetve az úton, a szamár pedig mellette állt, az oroszlán is a hulla mellett állott.
Hichun Pathen mipa chu akipatdoh tan ahi. Hitia chu inlam jona ache laitah in, humpi khat atoh khan athat tan ahi. Atahsa chu lamlen chung ah akijamin, sangan le humpi chu ana ding khom lhonin ahi.
25 És íme, arra mentek emberek, és látták a hullát odavetve az úton, meg az oroszlánt a hulla mellett állva, bementek és elmondták a városban, melyben az öreg próféta lakott.
Mi phabep in along lampia kijam le akoma sakei ding atoh khauvin, hichun Themgao tehsepu umna Bethel geiyin acheuvin athilmu u chu aga seipeh tauve.
26 Midőn hallotta a próféta, ki őt visszahozta az útról, mondta: Az Isten embere az, ki engedetlen volt az Örökkévaló parancsa iránt; adta őt tehát az Örökkévaló az oroszlánnak, úgy hogy összetörte és megölte őt, az Örökkévaló igéje szerint, melyet szólt róla.
Themgao tehsepu chun athu ajahdoh phat’in, “Hiche Pathen mipa hin, Pathen thupeh anit lou ahin, Pakaiyin keipi chu athasah’a athusei chu asuh bulhit ahi tai,” atin ahi.
27 Erre szólt fiaihoz, mondván: Nyergeljétek föl nekem a szamarat. És fölnyergelték.
Themgaopa luipan chun achate kom’ah, “Sangan chung’a chun toupha hin koijun,” atin, ahin koipeh phat un,
28 Elment és találta a hulláját odavetve az úton, a szamár pedig meg az oroszlán álltak a hulla mellett; nem ette meg az oroszlán a hullát és nem törte össze a szamarat.
Ama ache in, atahsa lamlen chunga lum chu agamu’n, a sangan leh humpi akom’a ana din nah lai vang'in, humpi chun ana nedeh pon chule Sangan jong chu ima ana tipon ahi.
29 Ekkor fölemelte a próféta az Isten emberének hulláját, rátette a szamárra és visszavitte; és ment az öreg prófétának a városába, hogy gyászt tartson és hogy eltemesse.
Themgaopa chun Pathen mipa tahsa chu a sangan chung’a chun akoiyin, khopi lang a chun along op dingin ahin pon ahi.
30 Letette hulláját a saját sírjába; és gyászt tartottak fölötte: Jaj, testvérem!
Aman lhan’ah avui in, lhase tah in akap in “Vo ka sopipa,” atin ahi.
31 És volt, miután eltemette, szólt fiaihoz, mondván: Mikor meghalok, temessetek engem abba a sírba, melyben az Isten embere van temetve; az ő csontjai mellé tegyétek az én csontjaimat.
Hichejou chun Themgao pa chun achate kom’ah, “Keima ka thi teng leh Pathen mipa kivuina lhan ah hin nei hin vui uvin lang, kagu hi ama gu panga hin lupsah un,” ati.
32 Mert be fog következni azon szó, melyet hirdetett az Örökkévaló igéjével a Bét-Élben levő oltár felől és a Sómrón városaiban levő magaslatok házai felől.
“Ajeh chu Pakaiyin Samaria khopi sung’a khopi holah a ki semdoh semthu pathen houna maicham leh Bethel maicham douna Pakaiyin ana phondohsa chu guilhung tei ding hija ahi,” ati.
33 E dolog után nem tért meg Járobeám gonosz útjáról; újból rendelt magaslatoknak való papokat a nép minden részéből; akinek kedve volt, annak megtöltötte a kezét, hogy magaslat papjává legyen.
Ahivang in hitobang thilsoh nung jengin jong, Jeroboam in athilse bolna a konin akihei mangdeh pon ahi. Aman milham lah a konin Thempu ana lheng jing nalaiyin ahi. Semthu pathen houna doiphung’a thempu dingin apang nom jouse anapan sah jengin ahi.
34 És Járobeám házának vétkévé lett e dolog, a föld színéről való kiirtásra és megsemmisítésre.
Hiche hi chonset nasatah ahung hitan chule Jeroboam chilhah ho leiset chunga konin suhmang in aumlo tan ahi.
