1 Krónika 22
1 Mondta Dávid: Ez legyen az Örökkévalónak, az Istennek háza és ez égőáldozatnak való oltár Izrael számára!
Pea naʻe toki pehē ʻe Tevita, “Ko eni ʻae fale ʻo Sihova ko e ʻOtua, pea ko e feilaulauʻanga eni ʻoe ngaahi feilaulau tutu maʻa ʻIsileli.”
2 És mondta Dávid, hogy egybegyűjtsék a jövevényeket, kik Izrael országában voltak, és fölállított kővágókat, hogy vágjanak ki faragott köveket az Isten házának építésére;
Pea naʻe fekau ʻe Tevita ke tānaki fakataha mai ʻae kakai muli kotoa pē ʻi he fonua ʻo ʻIsileli; pea naʻa ne tuku ʻae kau tangata tā maka ke tā ʻae ngaahi maka tātā ke langa ʻaki ʻae fale ʻoe ʻOtua.
3 és vasat bőségesen a kapuk ajtóira való szögeknek és kapcsoknak készített elő Dávid és rezet bőségesen súly nélkül;
Pea naʻe tokonaki ʻe Tevita ʻae ukamea ʻo lahi ʻaupito koeʻuhi ko e faʻo ki he ngaahi matapā ʻoe ngaahi hūʻanga, pea mo hono ngaahi hokoʻanga; pea mo e palasa lahi ʻaupito taʻefaʻafakamamafa;
4 meg cédrusfát szám nélkül, mert hoztak a Cidónbeliek és a Córbeliek cédrusfát bőségesen Dávidnak.
Pea mo e ngaahi ʻakau sita lahi ʻaupito: he naʻe ʻomi ʻekinautolu ʻo Saitoni mo Taia ʻae ʻakau sita lahi ʻaupito kia Tevita.
5 Mondta ugyanis Dávid: Salamon fiam fiatal és gyenge; az Örökkévalónak építendő házat pedig naggyá kell tenni, felette naggyá, névre és ékességre mind az országok előtt; hadd készítsek tehát elő neki. Így előkészítette Dávid bőségesen halála előtt.
Pea naʻe pehē ʻe Tevita, “ʻOku kei talavou mo vaivai ʻa hoku foha ko Solomone, pea ʻoku totonu ke lelei lahi ʻaupito ʻae fale ʻe langa kia Sihova, ke ongoongolelei ia mo nāunauʻia ʻi he ngaahi fonua kotoa pē: ko ia te u tokonaki eni ki ai.” Pea ko ia naʻe tokonaki ki ai ʻe Tevita ʻo lahi ʻaupito ʻi he teʻeki ai ke ne pekia.
6 És elhívta fiát Salamont és megparancsolta neki, hogy házat építsen az Örökkévalónak, Izrael Istenének.
Pea naʻa ne toki ui kia Solomone ko hono foha, mo ne tuku tala kiate ia ke langa ha fale kia Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli.
7 És mondta Dávid Salamonnak: Fiam, nekem az volt szívemben, hogy házat építek az Örökkévaló, az én Istenem nevének.
Pea naʻe pehē ʻe Tevita kia Solomone, ʻE hoku foha, ko au eni, pea naʻe ʻi hoku loto ia ke u langa ha fale ki he huafa ʻo Sihova ko hoku ʻOtua;
8 De hozzám lett az Örökkévaló igéje, mondván: Vért ontottál bőségesen és nagy háborúkat viseltél; ne építs házat az én nevemnek, mert sok vért ontottál földre előttem.
Ka naʻe hoko mai ʻae folofola ʻa Sihova kiate au, ʻo pehē, “Kuo lahi ʻae toto kuo ke lilingi, pea kuo ke fai ʻae ngaahi tau lahi: ʻe ʻikai te ke langa ʻe koe ha fale ki hoku huafa, koeʻuhi kuo ke lilingi ʻae toto lahi ʻaupito ki he kelekele ʻi hoku ʻao.
9 Íme fiú fog neked születni, ő a nyugalom embere lesz, és nyugalmat szerzek neki mind az ellenségeitől köröskörül, mert Salamon lesz a neve és békét és nyugodtságot adok Izraelre az ő napjaiban.
‘Vakai, ʻe fanauʻi kiate koe ha foha, ʻaia ʻe hoko ko e tangata ʻoe melino; pea te u tuku kiate ia ʻae mālōlō mei hono ngaahi fili kotoa pē ʻoku nofo takatakai hake; koeʻuhi ʻe fakahingoa ia ko Solomone, pea te u foaki ʻae melino mo e fiemālie ki ʻIsileli ʻi hono ngaahi ʻaho ʻoʻona.
10 Ő fog házat építeni a nevemnek, ő lesz nekem fiamul és én leszek neki atyjául és én megszilárdítom királysága trónját Izrael fölött mindörökre.
ʻE langa ʻe ia ha fale ki hoku huafa; pea ʻe hoko ia ko hoku foha, pea ko ʻene tamai au; pea te u fokotuʻu ʻae nofoʻa fakatuʻi ʻo hono puleʻanga ʻi ʻIsileli ke taʻengata.’
11 Most, oh fiam, legyen az Örökkévaló veled, hogy szerencsés legyél, megépítsd az Örökkévalónak a te istenednek házát, amint megmondotta rólad.
Ko ia, ʻe hoku foha, ʻofa ke ʻiate koe ʻa Sihova; pea ke monūʻia koe, mo ke langa ʻae fale ʻo Sihova ko ho ʻOtua, ʻo hangē ko ʻene folofola kiate koe.
12 Csakhogy adjon neked az Örökkévaló észt és értelmet s rendeljen téged Izrael fölé, s hogy megőrizd az Örökkévalónak, a te Istenednek tanát.
Kae kehe pe ke foaki ʻe Sihova kiate koe ʻae poto mo e ʻilo lelei, mo ne fekauʻi koe koeʻuhi ko ʻIsileli, koeʻuhi ke ke fai ki he fono ʻa Sihova ko ho ʻOtua.
13 Akkor szerencsés lesz, ha megőrzöd s megcselekszed a törvényeket és a rendeleteket, melyeket megparancsolt az Örökkévaló Mózesnek Izrael számára. Legyél erős és bátor, ne félj és ne rettegj!
Te ke toki monūʻia, ʻo kapau te ke tokanga ke fai ʻae ngaahi fono mo e ngaahi fakamaau ʻaia naʻe fekauʻi ai ʻa Mōsese koeʻuhi ko ʻIsileli: ke ke mālohi koe, mo ke lototoʻa; ʻoua naʻa ke manavahē pe te ke lilika.
14 És íme nyomorúságom mellett előkészítettem az Örökkévaló háza számára: aranyat százezer kikkárt és ezüstöt egy millió kikkárt, a réznek és vasnak pedig nincs súlya, mert bőséges volt, fát is és köveket készítettem elő, és azokhoz még hozzá fogsz tenni.
Ko eni, vakai, lolotonga ʻa ʻeku masiva kuo u tokonaki maʻae fale ʻo Sihova, ko e taleniti koula ʻe taha kilu, mo e taleniti siliva ʻe taha miliona; pea mo e palasa mo e ukamea taʻefaʻafakamamafa; he ʻoku lahi noa pe ia: kuo u tokonaki foki ʻae ngaahi taʻanga ʻakau mo e ngaahi maka pea te ke faʻa fakalahi ʻe koe ki ai.
15 És veled bőségesen lesznek a munka végzői: kővágók, kő- és faművesek és minden bölcs mindenféle munkában.
Pea ʻoku ʻiate koe foki ʻae kau tufunga tokolahi ʻaupito, ko e kau tufunga tā maka mo tā ʻakau, mo e kau tangata nimameaʻa ki he ngāue kehekehe kotoa pē.
16 Az aranynak, ezüstnek, réznek és vasnak nincs száma; kelj fel és cselekedjél és veled legyen az Örökkévaló!
ʻOku ʻikai faʻa lau ʻae koula, mo e siliva, pea mo e palasa, mo e ukamea. Ko ia, ke ke tuʻu hake koe mo ke ngāue, pea ke ʻiate koe ʻa Sihova.”
17 És megparancsolta Dávid mind az Izrael nagyjainak, hogy segítsenek fiának Salamonnak:
Naʻe fekau foki ʻe Tevita ki he houʻeiki kotoa pē ʻo ʻIsileli ke tokoni kia Solomone ko hono foha, [ʻo pehē],
18 Nemde veletek volt az Örökkévaló a ti Istenetek s szerzett nektek nyugalmat köröskörül, mert kezembe adta az ország lakóit és meghódolt az ország az Örökkévaló előtt és népe előtt.
“ʻIkai ʻoku kau mo kimoutolu ʻa Sihova ko homou ʻOtua? Pea ʻikai kuo ne foaki kiate kimoutolu ʻae fiemālie mei he potu takatakai kotoa pē? He kuo ne tuku mai ki hoku nima ʻae kakai ʻoe fonua; pea kuo ikuna ʻae fonua ʻi he ʻao ʻo Sihova, pea ʻi he ʻao ʻo hono kakai.
19 Most arra adjátok szíveteket és lelketeket, hogy fölkeressétek az Örökkévalót, a ti Istenteket, keljetek fel és építsétek az Örökkévalónak, az Istennek szentélyét, hogy bevigyétek az Örökkévaló szövetségének ládáját és Istennek szent edényeit azon házba, mely építtetik az Örökkévaló nevének.
Pea ko eni mou tukupau homou loto mo homou laumālie ke kumi kia Sihova ko homou ʻOtua; ko ia, mou tutuʻu hake mo langa ʻekimoutolu ʻae faletapu kia Sihova ko e ʻOtua, koeʻuhi ke ʻomi ʻae puha ʻoe fuakava ʻa Sihova, mo e ngaahi nāunau tapu ʻoe ʻOtua ki he fale ʻaia ʻe langa ki he huafa ʻo Sihova.”
