1 Krónika 17
1 Volt pedig, midőn Dávid lakott a házában, szólt Dávid Nátán prófétához: Íme én cédrusházban lakom, az Örökkévaló szövetségének ládája pedig szőnyegek alatt van.
David chu ama inpia ana umlai in Themgao Nathan chu akou in akom a hitin asei e, “Keimala Cedar thing a kisa innom tah a kacheng in, ahivang in Pakai kitepna thingkong vang chu ponbuh a kisa mai mai noi a ana kikoi in ahi.”
2 Erre szólt Nátán Dávidhoz: Mindazt, ami szívedben van, tedd meg, mert az Isten veled van.
Nathan in adonbut in, “Nalung a um nagel chan chu bollin ajeh chu Pathen in naumpi nai.”
3 És volt azon éjjel, lett az Isten igéje Nátánhoz, mondván:
Ahivang in, hicheni jantah chun Pathen in Nathan kom a anasei e,
4 Menj és szólj szolgámhoz Dávidhoz, így szól az Örökkévaló: Nem te fogod nekem a házat építeni lakásul.
“Chenlang kasohpa David kom a gahiltan nangma hi keima umna ding munsem ding chu nahipoi’tin ana sei e.”
5 Bizony nem laktam házban, azon nap óta, hogy felhoztam Izraelt mind a mai napig, hanem jártam sátorból sátorba és hajlékból hajlékba.
Keiman Egypt gam a kon Israel te kahin pui doh nikho apat tunigei in ka insung a kacheng kha hih laiye, Hiti chun ponbuh a kisong houbuh munkhat a kon mun chom chom a kana ki chon le jin ahi.
6 Valamerre jártam egész Izrael közt, vajon szóval szóltam-e Izrael bíráinak egyikéhez, ahhoz, akit rendeltem, hogy legeltesse népemet, mondván: miért nem építettetek nekem cédrusházat?
Keiman Israel mite toh kilhon khom ding le kamite kelngoi ching a pang lamkai ho kom a jong Cedar thing a kisa in eisah pih diu in jong kana sei kha hyh e.
7 Most pedig így szólj szolgámhoz Dávidhoz: Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: én vettelek téged a rétről, a juhok mögül, hogy fejedelem legyél népem, Izrael felett.
Tun nangma chen lang kalhachapa David kom a hitin gasei tan, “Van Pakai thanei chungnung in hitin aphong doh e, keiman nangma hi hamhing lah a kelngoi ching a napan na’a kon kapuidoh a kami Israel te chung a lamkai dia kapan sah ding nahi, ati.
8 És veled voltam, valamerre mentél, kiirtottam mind az ellenségeidet előled és szereztem neked nevet, amilyen a legnagyobbak neve a földön;
Chule keiman nangma nache namun jousea kalhonpi jing a, nangma masang a namelmate jouse jong kasuh gam jeng ding leiset chung a mi minthang ho bang a namin kakithan sah ding ahi.
9 hogy helyet rendeljek népemnek Izraelnek és elplántáljam, hogy lakjék a maga helyén és ne reszkessen többé és ne enyésztessék őt továbbra a gazság fiai, mint annak előtte,
Chule kamite Israel te ding a achen nadiu munjong kapeh ding dettah a lungmongsel a cheng uva koiman jong asuh ling thei loudiu ahi. Namdang ten jong masang a banga asuh mang kit loudiu ahi.
10 ama napoktól fogva, hogy bírákat rendeltem népem Izrael fölé és megaláztam mind az ellenségeidet. Tudtodra adtam tehát, hogy házat fog építeni neked majd az Örökkévaló:
Keiman aphat dungjui a kamite Israel te chung a Lamkai vaihom ding kapan sah jing ding chule namel mateu aboncha kasuh gam ding chuche kal a jong Pakai in naleng gam sung u phatthei aboh ding ahi.
11 s lesz, midőn beteltek napjaid, hogy elmenj őseid mellé, akkor fenntartom utánad magzatodat, azt aki lesz fiaid közül és megszilárdítom királyságát.
Nahinkho abei nung a napu napate kom a dia nache nungteng jong le keiman nadalhah nason nachilhah te lah a nachapate khat pen kadopsang ding ahi chule aleng gam jong lentah a kaphudoh peh ding ahi.
12 Ő épít majd házat nekem és én megszilárdítom trónját örökre.
Amapa chun keima ding a houin khat eisah peh ding chule keiman alenggam laltouna chu aitih chan a kaphudet jing ding ahi.
13 Én leszek neki atyjául és ő lesz nekem fiamul és szeretetemet nem távoztatom el tőle, amint eltávoztattam attól, aki előtted volt.
Hiche mipa ding a chu keima hi apa kahi a ama chu kachapa hiding ahi. Nangma masang a mipa chung a kangailutna kana lahdoh bang a, ama chung a hi kanung lah doh lou ding ahi.
14 S fennmaradni engedem őt az én házamban s az én királyságomban mindörökre s trónja szilárd lesz örökre.
Keiman ama kainsung a le kagamsung a leng a kapan sah ding chule alenggam laltou na chu atonsot geiya kaphudet pih a longlouva umjing ding ahi,” ati.
15 Mind a szavak szerint és mind e látomás szerint, aszerint beszélt Nátán Dávidhoz.
Hiti chun Nathan ahung kile in Pakai in amusah thil hojouse chu David kom a ahung seipeh tan ahi.
16 Ekkor bement Dávid király és leült az Örökkévaló színe elé és mondta: Ki vagyok én, Örökkévaló, Isten, s mi az én házam, hogy eljuttattál engem idáig.
Chuin David alut in Pakai angsung a atao vin hitin asei e, “O Pakai Pathen keima hi koi kahi a chule kainsung mite hi ipi hija hichan gei a neihin pui peh jing u ham?
17 És csekély volt az a szemeidben, oh Isten, és beszéltél szolgád háza felől messze időre és tekintettél engem, mint aki az emberek sorában magasan áll, Örökkévaló, oh Isten!
Tun thil hicheng jouse kal val in jong O Pathen, nalhachapa keima khunung a insung thudol khanggui sotpi hunglhung ding jong neisei doh pih in ahi.
18 Mit beszéljen Dávid még továbbra hozzád a dicsőségről, mely szolgádat érte, hiszen te ismered szolgádat!
Hitabang a nalhachapa neijabol na hi nangma kom a ipi kasei be nahlai ding ham, nalhachapa keima itobang kahi la neihet soh kei ahitai.
19 Örökkévaló, a te szolgád kedvéért s a te szíved szerint cselekedted mind e nagy dolgot, tudatván mind a nagy dolgokat.
Nalhachapa keima neigel khoh najal le nalungel lam tah bang in kachung a thil loupi tampi mite muthei jin nabol doh in ahi,
20 Örökkévaló, nincs olyan, mint te, s nincs Isten rajtad kívül, mind annál fogva, amit hallottunk füleinkkel.
O Pakai, nang tabang koima dang aumpoi, nangma tabang Pathen dang jong kanei pouve,
21 És ki olyan, mint néped Izrael, egyetlen nemzet a földön, amelyet Isten ment magának megváltani népül, hogy szerezzél magadnak nevet, nagy és félelmetes tettek által, kiűzvén néped elől, amelyet Egyiptomból kiváltottál, nemzeteket.
Nami Israel nam mite tabang leisetna koidang um am? O Pathen, nangma tah in namite asoh chan nagam a kon in nana huhdoh jeh in namin akithang in ahi, nangman thil kidang tah nabol in namite masang a ding ho jong nana del jam in ahi.
22 És megtetted a te népedet Izraelt magadnak néppé mindörökre és te, Örökkévaló, lettél nekik Istenül.
Nangman Israel mite chu nangma mite dih tah mong in nana lheng doh in Pakai nangma chu a Pathen u nahitan ahi,
23 Most tehát, Örökkévaló, azon szó, melyet szóltál a te szolgád és háza felől, valósuljon meg mindörökre és tegyél úgy, amint szóltál.
O Pakai tunvang keima nalhacha kahitai, keima le ka insungmi chung chang thua nakitepna bang in bol jeng tan chule hiche kitepna hi aitih chan a ding hita hen.
24 Megvalósul, és nagy lesz a te neved mindörökre, midőn mondják: az Örökkévaló a seregek ura, Izrael Istene, Isten Izrael fölött; a te szolgád Dávid háza pedig szilárd lesz előtted.
Nangma min kiphut doh henlang mijousen tonsot'in jana pecheh hen chule Pakai thanei chungnung pen Israel Pathen chu Israel Pathen ahi mong e tia kisei ding, nalhachapa David insung jeng jong nangma angsung a phudet a um ding ahi.
25 Mivel te, Istenem, kinyilatkoztattad a te szolgád fülébe, hogy építesz neki házat; azért merészelt imádkozni a te szolgád előtted.
O ka Pathen keima hi nangma ang a ngamtah a hungtao a kahi, ajeh chu nalhachapa keima hi ka in ding neisah peh a lenggam khat neitundoh peh ding chu kicheh tah in neimu sah tai.
26 És most, Örökkévaló, te vagy az Isten és kimondtad szolgád felől ezt a jót.
O Pakai nangma bou Pathen nahi chule hitabang thilpha tampihi nalhachapa kei ding in kitepna nanei e.
27 És most úgy akartad, hogy megáldjad szolgád házát, hogy örökre előtted legyen; mert te, Örökkévaló, áldottál és áldva van örökre.
Tunjong nalhachapa insung phatthei naboh a hichu nalhachapa a ding a aitih gei a nangma masang a umjing ding ahi. Ajeh chu O Pakai nangma phathei boh chu ipi hijong le phattheiboh chang jing ding ahi.
