1 Krónika 16
1 És bevitték az Isten ládáját a fölállították a sátor közepébe, amelyet Dávid felütött számára és bemutattak égőáldozatokat s békeáldozatokat az Isten színe előtt.
I kad donesoše kovèeg Božji, namjestiše ga usred šatora, koji mu razape David; i prinesoše žrtve paljenice i žrtve zahvalne pred Bogom.
2 Midőn végzett Dávid azzal, hogy bemutassa az égőáldozatot és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Örökkévaló nevében.
Potom prinesavši David žrtve paljenice i žrtve zahvalne, blagoslovi narod u ime Gospodnje.
3 És kiosztott mind az Izrael emberének, mind férfinak, mind asszonynak, kinek-kinek egy kerek kenyeret, egy darab húst és egy aszúszőlő-lepényt.
I razdade svijem Izrailjcima, i ljudima i ženama, svakom po jedan hljeb i komad mesa i vrè vina.
4 És elhelyezett az Örökkévaló ládája előtt a leviták közül szolgálattevőket és arra, hogy emlegessék, hálát mondva dicsérjék az Örökkévalót, Izrael Istenét.
Potom postavi pred kovèegom Gospodnjim sluge izmeðu Levita da pominju i slave i hvale Gospoda Boga Izrailjeva:
5 Ászáf, a fejük és második utána Zekharja, Jeíél, Semírámót, Jechíél, Mattítja, Elíáb, Benájáhú, Óbéd-Edóm és Jeíél hangszerekkel, lantokkal, és hárfákkal, és Ászáf cimbalmokkal hallatott hangot.
Asafa poglavara, a drugoga za njim Zahariju, i Jeila i Semiramota i Jehila i Matatiju i Elijava i Venaju i Ovid-Edoma; i Jeilo udaraše u psaltire i gusle, a Asaf u kimvale,
6 És Benájáhú meg Jáchaziél a papok trombitákkal voltak állandóan az Isten szövetségének ládája előtt.
A Venaja i Jazilo sveštenici bijahu jednako s trubama pred kovèegom zavjeta Gospodnjega.
7 Ama napon akkor elsőízben adott Dávid az Örökkévalónak szóló hálaéneket, Ászáfnak és testvéreinek kezébe.
U taj dan naredi David prvi put da hvale Gospoda Asaf i braæa njegova:
8 Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!
Hvalite Gospoda; glasite ime njegovo; javljajte po narodima djela njegova.
9 Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csodatettein!
Pjevajte mu, slavite ga, kazujte sva èudesa njegova.
10 Dicsekedjetek szent nevével, örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek.
Hvalite se svetijem imenom njegovijem; neka se veseli srce onijeh koji traže Gospoda.
11 Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arcát keressétek mindig.
Tražite Gospoda i silu njegovu; tražite lice njegovo bez prestanka.
12 Emlékezzetek az ő csodatetteiről, melyeket művelt, csodajeleiről és szája ítéleteiről;
Pamtite èudesa njegova, koja je uèinio, znake njegove i sudove usta njegovijeh.
13 Izraelnek az ő szolgájának magzatja ti, Jákob fiai, az ő kiválasztottjai!
Sjeme Izrailjevo sluge su njegove, sinovi Jakovljevi izbrani njegovi.
14 Ő az Örökkévaló, ami Istenünk, az egész földön vannak ítéletei.
On je Gospod Bog naš, po svoj su zemlji sudovi njegovi.
15 Emlékezzetek örökké az ő szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,
Pamtite uvijek zavjet njegov, rijeè koju je dao na tisuæu koljena.
16 melyet kötött Ábrahámmal és Izsáknak tett esküjéről;
Što je zavjetovao Avramu i za što se kleo Isaku,
17 megállapította Jákobnak törvényül, Izraelnek örök szövetségül;
To je postavio Jakovu za zakon i Izrailju za zavjet vjeèni,
18 mondván: Neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályául!
Govoreæi: tebi æu dati zemlju Hanansku u našljedni dio.
19 Midőn csekélyszámúak voltatok csak kevesen és benne tartózkodók:
Tada vas još bijaše malo na broj, bijaše vas malo, i bijaste došljaci.
20 akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.
Iðahu od naroda do naroda, i iz jednoga carstva k drugomu plemenu.
21 Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket és megfenyített miattuk királyokat: ne nyúljatok fölkentjeimhez és profétáimat ne bántsátok!
Ne dade nikomu da im naudi, i karaše za njih careve:
22 ne nyúljatok fölkentjeimhez és profétáimat ne bántsátok!
Ne dirajte u pomazanike moje, i prorocima mojim ne èinite zla.
23 Énekeljetek az Örökkévalónak mind a földön levők, hirdessétek napról-napra segítségét!
Pjevaj Gospodu, sva zemljo! javljajte od dana na dan spasenje njegovo.
24 Beszéljétek a nemzetek közt dicsőségét, mind a népek közt csodatetteit!
Kazujte po narodima slavu njegovu, po svijem plemenima èudesa njegova.
25 Mert nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, félelmetes mind az istenek felett.
Jer je velik Gospod i valja ga hvaliti veoma; strašniji je od svijeh bogova.
26 Mert mind a népek istenei bálványok, de az Örökkévaló az eget készítette.
Jer su svi bogovi u naroda ništa; a Gospod je nebesa stvorio.
27 Fenség és dísz van előtte, erő és öröm az ő helyén.
Slava je i velièanstvo pred njim, sila i radost u stanu njegovu.
28 Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és erőt;
Dajte Gospodu, plemena narodna, dajte Gospodu slavu i èast.
29 adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, vigyetek ajándékot s járuljatok elé, boruljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben.
Dajte Gospodu slavu prema imenu njegovu, nosite dare i idite preda nj, poklonite se Gospodu u svetoj krasoti.
30 Reszkessetek előle mind a földön levők, szilárdan is áll a világ, nem inog meg.
Strepi pred njim, sva zemljo; zato je vasiljena tvrda i neæe se pomjestiti.
31 Örüljenek, oh egek és vigadjon a föld, és mondják a nemzetek közt: az Örökkévaló király lett!
Nek se vesele nebesa i zemlja se raduje; i neka govore po narodima: Gospod caruje.
32 Dörögjön a tenger és teljessége, ujjongjon a mező s mind, ami rajta van.
Neka pljeska more i što je u njemu; neka skaèe polje i sve što je na njemu.
33 Akkor örvendjenek az erdő fái az Örökkévaló előtt, mert jön ítélni a földet.
Tada neka se raduju drveta šumska pred Gospodom, jer ide da sudi zemlji.
34 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart az ő kegyelme!
Hvalite Gospoda, jer je dobar, jer je dovijeka milost njegova.
35 És mondjátok: Segíts meg minket, üdvünk Istene s gyűjts össze és ments meg minket a nemzetektől, hogy hálát adjunk szent nevednek, hogy magasztalódjunk dicséreteddel.
I recite: spasi nas, Bože spasenja našega, i skupi nas i izbavi nas od naroda da slavimo sveto ime tvoje, da se hvalimo tvojom slavom.
36 Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene öröktől fogva örökké. És mondta az egész nép: Ámén és dicsérték az Örökkévalót.
Blagosloven Gospod Bog Izrailjev od vijeka i do vijeka. Tada sav narod reèe: amin; i hvališe Gospoda.
37 És otthagyta az Örökkévaló szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szolgálatot tegyenek a láda előtt állandóan, mindegyik nap dolgát a maga napján;
I ostavi ondje pred kovèegom zavjeta Gospodnjega Asafa i braæu njegovu da služe pred kovèegom bez prestanka kao što treba od dana na dan,
38 és Óbéd-Edómot és testvéreiket, hatvannyolcat és Óbéd-Edómot, Jeditun fiát és Chószát kapuőröknek.
I Ovid-Edoma i braæu njegovu, šezdeset i osam, Ovid-Edoma sina Jedutunova i Osu, da budu vratari;
39 Cádókot, a papot pedig és testvéreit a papokat az Örökkévaló hajléka előtt a Gibeónban levő magaslaton,
A Sadoka sveštenika i braæu njegovu sveštenike pred šatorom Gospodnjim na visini u Gavaonu,
40 hogy hozzanak égőáldozatokat az Örökkévalónak az égőáldozat oltárán állandóan reggelenként és esténként; mégpedig egészen aszerint, amint írva van az Örökkévaló tanában, melyet parancsolt Izrael számára.
Da prinose žrtve paljenice Gospodu na oltaru za žrtve paljenice bez prestanka jutrom i veèerom, i da èine sve što je napisano u zakonu Gospodnjem što je zapovjedio Izrailju,
41 És velük voltak Hémán, meg Jedútún és a többi kiválogatottak, akik nevükkel jelöltettek, hogy hálát adjanak az Örökkévalónak, mert örökké tart a kegyelme.
I s njima Emana i Jedutuna i druge izabrane, koji biše poimence imenovani da hvale Gospoda, jer je dovijeka milost njegova,
42 És velük Hémánnal és Jedútúnnal, trombiták és cimbalmok, hogy hangot hallassanak és Istennek szóló hangszerek; Jedútún fiai pedig a kapunál.
S njima Emana i Jedutuna, da trube u trube i udaraju u kimvale i u druge sprave muzièke Bogu; a sinove Jedutunove da budu vratari.
43 És elment az egész nép kiki a házába; és fordult Dávid, hogy megáldja házát.
Potom se razide sav narod, svak svojoj kuæi, a David se vrati da blagoslovi dom svoj.
