1 Krónika 16
1 És bevitték az Isten ládáját a fölállították a sátor közepébe, amelyet Dávid felütött számára és bemutattak égőáldozatokat s békeáldozatokat az Isten színe előtt.
Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
2 Midőn végzett Dávid azzal, hogy bemutassa az égőáldozatot és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Örökkévaló nevében.
És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3 És kiosztott mind az Izrael emberének, mind férfinak, mind asszonynak, kinek-kinek egy kerek kenyeret, egy darab húst és egy aszúszőlő-lepényt.
És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4 És elhelyezett az Örökkévaló ládája előtt a leviták közül szolgálattevőket és arra, hogy emlegessék, hálát mondva dicsérjék az Örökkévalót, Izrael Istenét.
És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5 Ászáf, a fejük és második utána Zekharja, Jeíél, Semírámót, Jechíél, Mattítja, Elíáb, Benájáhú, Óbéd-Edóm és Jeíél hangszerekkel, lantokkal, és hárfákkal, és Ászáf cimbalmokkal hallatott hangot.
Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
6 És Benájáhú meg Jáchaziél a papok trombitákkal voltak állandóan az Isten szövetségének ládája előtt.
Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
7 Ama napon akkor elsőízben adott Dávid az Örökkévalónak szóló hálaéneket, Ászáfnak és testvéreinek kezébe.
Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
8 Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!
Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
9 Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csodatettein!
Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10 Dicsekedjetek szent nevével, örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek.
Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
11 Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arcát keressétek mindig.
Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
12 Emlékezzetek az ő csodatetteiről, melyeket művelt, csodajeleiről és szája ítéleteiről;
Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
13 Izraelnek az ő szolgájának magzatja ti, Jákob fiai, az ő kiválasztottjai!
Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
14 Ő az Örökkévaló, ami Istenünk, az egész földön vannak ítéletei.
Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
15 Emlékezzetek örökké az ő szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,
Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16 melyet kötött Ábrahámmal és Izsáknak tett esküjéről;
A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
17 megállapította Jákobnak törvényül, Izraelnek örök szövetségül;
Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18 mondván: Neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályául!
Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19 Midőn csekélyszámúak voltatok csak kevesen és benne tartózkodók:
Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20 akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.
Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
21 Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket és megfenyített miattuk királyokat: ne nyúljatok fölkentjeimhez és profétáimat ne bántsátok!
Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
22 ne nyúljatok fölkentjeimhez és profétáimat ne bántsátok!
Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23 Énekeljetek az Örökkévalónak mind a földön levők, hirdessétek napról-napra segítségét!
Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
24 Beszéljétek a nemzetek közt dicsőségét, mind a népek közt csodatetteit!
Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
25 Mert nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, félelmetes mind az istenek felett.
Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
26 Mert mind a népek istenei bálványok, de az Örökkévaló az eget készítette.
Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27 Fenség és dísz van előtte, erő és öröm az ő helyén.
Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
28 Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és erőt;
Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
29 adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, vigyetek ajándékot s járuljatok elé, boruljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben.
Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30 Reszkessetek előle mind a földön levők, szilárdan is áll a világ, nem inog meg.
Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
31 Örüljenek, oh egek és vigadjon a föld, és mondják a nemzetek közt: az Örökkévaló király lett!
Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32 Dörögjön a tenger és teljessége, ujjongjon a mező s mind, ami rajta van.
Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
33 Akkor örvendjenek az erdő fái az Örökkévaló előtt, mert jön ítélni a földet.
Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
34 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart az ő kegyelme!
Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
35 És mondjátok: Segíts meg minket, üdvünk Istene s gyűjts össze és ments meg minket a nemzetektől, hogy hálát adjunk szent nevednek, hogy magasztalódjunk dicséreteddel.
És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36 Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene öröktől fogva örökké. És mondta az egész nép: Ámén és dicsérték az Örökkévalót.
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
37 És otthagyta az Örökkévaló szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szolgálatot tegyenek a láda előtt állandóan, mindegyik nap dolgát a maga napján;
Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38 és Óbéd-Edómot és testvéreiket, hatvannyolcat és Óbéd-Edómot, Jeditun fiát és Chószát kapuőröknek.
Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
39 Cádókot, a papot pedig és testvéreit a papokat az Örökkévaló hajléka előtt a Gibeónban levő magaslaton,
Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40 hogy hozzanak égőáldozatokat az Örökkévalónak az égőáldozat oltárán állandóan reggelenként és esténként; mégpedig egészen aszerint, amint írva van az Örökkévaló tanában, melyet parancsolt Izrael számára.
Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
41 És velük voltak Hémán, meg Jedútún és a többi kiválogatottak, akik nevükkel jelöltettek, hogy hálát adjanak az Örökkévalónak, mert örökké tart a kegyelme.
Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
42 És velük Hémánnal és Jedútúnnal, trombiták és cimbalmok, hogy hangot hallassanak és Istennek szóló hangszerek; Jedútún fiai pedig a kapunál.
És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
43 És elment az egész nép kiki a házába; és fordult Dávid, hogy megáldja házát.
Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.
