1 Krónika 13
1 És tanácskozott Dávid az ezrek és százak tisztjeivel, minden vezérrel.
Pea naʻe faʻa fakakaukau ʻa Tevita fakataha mo e ngaahi ʻeikitau naʻe pule ki he ngaahi toko afe mo e ngaahi toko teau, pea mo e kau takimuʻa kotoa pē.
2 És mondta Dávid Izrael egész gyülekezetének: Ha nektek jónak tetszik s az Örökkévalótól, ami Istenünktől való, hadd igyekezzünk, hadd küldjünk testvéreinkhez, akik visszamaradtak mind az Izrael országaiban s velük a papokhoz és a levitákhoz városaikban és közlegelőiken, hogy mihozzánk gyülekezzenek.
Pea naʻe pehē ʻe Tevita ki he fakataha kātoa ʻo ʻIsileli, “Kapau ʻoku lelei kiate kimoutolu, pea ʻoku finangalo ki ai ʻa Sihova ko hotau ʻOtua, tuku ketau fekau atu ki hotau kāinga ʻi he potu kotoa pē, ʻakinautolu ʻoku toe ʻi he potu fonua kotoa pē ʻo ʻIsileli, pea ki he kau taulaʻeiki mo e kau Livai fakataha mo kinautolu, ʻi he ngaahi kolo mo honau ngaahi potu ofi, koeʻuhi ke nau fakataha mai kiate kitautolu;
3 És hozzuk át magunkhoz Istenünk ládáját, mert nem kerestük azt föl Sául idejében.
Pea ke tau toe ʻomi kiate kitautolu ʻae puha [ʻoe fuakava ]ʻo hotau ʻOtua kiate kitautolu: he naʻe ʻikai te tau fakafehuʻi ki ai ʻi he ngaahi ʻaho ʻo Saula.”
4 És mondta az egész gyülekezet, hogy így cselekszenek, mert helyesnek tetszett a dolog az egész nép szemeiben.
Pea naʻe pehē ʻe he fakataha kotoa pē te nau fai ia: he naʻe matamata totonu ʻae meʻa ni ki he kakai kotoa pē.
5 Ekkor egybegyűjtötte Dávid egész Izraelt az egyiptomi Síchórtól egészen Chamát felé, hogy elhozzák Isten ládáját Kirjat-Jeárimból.
Ko ia naʻe fakataha ai ʻe Tevita, ʻae kakai kotoa pē, mei Sihoa ʻi ʻIsipite ʻo aʻu atu ki he hūʻanga ki Hamati, koeʻuhi ke ʻomi ʻae puha [ʻoe fuakava ]ʻoe ʻOtua mei Kesa-Sialimi.
6 És fölvonult Dávid meg egész Izrael Báalába, Kirjat-Jeárimba, amely Jehúdáé, hogy felhozzák onnan ládáját az Istennek, az Örökkévalónak, a kerubokon székelőnek, amely róla neveztetik.
Pea naʻe ʻalu hake ʻa Tevita, pea mo ʻIsileli kātoa, ki Peala, (ʻaia ko Kesasialimi, ) ʻaia ʻoku ʻi Siuta, ke ʻohake mei ai ʻae puha ʻoe fuakava ʻoe ʻOtua ko Sihova, ʻaia ʻoku ʻafio ʻi he vahaʻa ʻoe ongo selupi, pea ʻoku ui ʻaki ia ʻa hono huafa.
7 Rátették az Isten ládáját egy új szekérre, Abínádáb házából és Uzza meg Achjó vezették a szekeret.
Pea naʻa nau fakaheka ʻae puha [ʻoe fuakava ]ʻoe ʻOtua ki he saliote foʻou mei he fale ʻo ʻApinatapi: pea naʻe angi ki he saliote ʻe Usa mo ʻAhio.
8 Dávid pedig és egész Izrael játszadoztak az Örökkévaló színe előtt egész erővel, és pedig énekekkel, meg hárfákkal, lantokkal, dobokkal, cimbalmokkal és trombitákkal.
Pea naʻe tā meʻa faiva ʻe Tevita pea mo ʻIsileli kātoa ʻi he ʻao ʻoe ʻOtua ʻaki ʻenau mālohi kotoa, pea ʻi he hiva, mo e tā ʻae haʻape, mo e ngaahi ūtete, mo e ngaahi kihiʻi lali, mo e ukamea tatangi, pea mo e ngaahi meʻalea.
9 Midőn a Kídón szérűhöz értek, Uzza kinyújtotta kezét, hogy megragadja a ládát, mert megcsúszott a marha.
Pea ʻi heʻenau hoko ange ki he fale hahaʻanga uite ʻo Kitoni, naʻe ala atu ʻe Usa ʻa hono nima ke puke ki he puha; he naʻe ngaueue ia ʻi he ʻalu ʻae fanga pulu.
10 Erre fellobbant az Örökkévaló haragja Uzza ellen s megverte őt, mivelhogy kinyújtotta kezét a ládára, és meghalt legott: az Isten színe előtt.
Pea naʻe fakatupu ʻae houhau ʻo Sihova kia Usa, pea naʻa ne taaʻi ia, ko e meʻa ʻi heʻene ala ʻa hono nima ki he puha: pea naʻa ne mate ai ʻi he ʻao ʻoe ʻOtua.
11 És haragjára volt Dávidnak, hogy rést tört az Örökkévaló Uzzán; és elnevezték ama helyet Uzza résének, mind a mai napig.
Pea naʻe mamahi ʻa Tevita, koeʻuhi ko e teʻia ʻa Usa ʻe Sihova: pea ko ia kuo ui ai ʻae potu ko ia ko Pelesiusa, ʻo aʻu mai ki he ʻaho ni.
12 És megfélemlett Dávid ama napon az Istentől, mondván: Miképpen vigyem magamhoz az Isten ládáját?
Pea naʻe manavahē ʻa Tevita ki he ʻOtua ʻi he ʻaho ko ia, ʻo ne pehē, “ʻE fēfē ʻa ʻeku ʻomi kiate au ʻae puha [ʻoe fuakava ]ʻoe ʻOtua?”
13 És nem vitette Dávid a ládát magához Dávid városába, hanem félrevitette azt a Gátbeli Obéd-Edom házába.
Ko ia naʻe ʻikai ʻomi ai ʻe Tevita ʻae puha ʻoe fuakava kiate ia ki he Kolo ʻo Tevita, ka naʻa ne afe atu mo ia ki he fale ʻo ʻOpeti-itomi ko e tangata Kati.
14 És megmaradt az Isten ládája Óbéd-Edóm háza mellett a házában három hónapig és megáldotta az Örökkévaló Óbéd-Edóm házát s mindent, ami az övé.
Pea naʻe nofo aipē ʻae puha ʻoe fuakava ʻoe ʻOtua ʻi he ʻapi ʻo ʻOpeti-ʻItomi ʻi hono fale ʻi he māhina ʻe tolu. Pea naʻe fakamonūʻia ʻe Sihova ʻae fale ʻo ʻOpeti-ʻItomi, pea mo e meʻa kotoa pē naʻa ne maʻu.
