1 Krónika 13
1 És tanácskozott Dávid az ezrek és százak tisztjeivel, minden vezérrel.
[One day] David talked with all his army officers. Some of them were commanders of 100 soldiers and some were commanders of 1,000 soldiers.
2 És mondta Dávid Izrael egész gyülekezetének: Ha nektek jónak tetszik s az Örökkévalótól, ami Istenünktől való, hadd igyekezzünk, hadd küldjünk testvéreinkhez, akik visszamaradtak mind az Izrael országaiban s velük a papokhoz és a levitákhoz városaikban és közlegelőiken, hogy mihozzánk gyülekezzenek.
Then he summoned the other Israeli leaders and said to all of them, “If it seems to you to be a good thing for us to do, and if it is what Yahweh our God wants, let’s send a message to our fellow Israelis in all the areas of our country, including the priests and [other] descendants of Levi who are living among them in their towns and in the nearby pasturelands, to come and join us,
3 És hozzuk át magunkhoz Istenünk ládáját, mert nem kerestük azt föl Sául idejében.
because we want to bring the Sacred Chest of our God back to us. While Saul [was the king], we did not go to God’s presence to ask him what we should do.”
4 És mondta az egész gyülekezet, hogy így cselekszenek, mert helyesnek tetszett a dolog az egész nép szemeiben.
All the people agreed with David, because they all thought that it was the right thing to do.
5 Ekkor egybegyűjtötte Dávid egész Izraelt az egyiptomi Síchórtól egészen Chamát felé, hogy elhozzák Isten ládáját Kirjat-Jeárimból.
So David gathered all the Israeli people, from the Shihor [River] in Egypt to Lebo-Hamath [town in the north, and told them that he wanted them] to [help] bring the Sacred Chest of God [back to Jerusalem] from Kiriath-Jearim [city].
6 És fölvonult Dávid meg egész Izrael Báalába, Kirjat-Jeárimba, amely Jehúdáé, hogy felhozzák onnan ládáját az Istennek, az Örökkévalónak, a kerubokon székelőnek, amely róla neveztetik.
David went with all the Israeli people to Baalah [town], which is [another name for] Kiriath-Jearim, to get the Sacred Chest. [The people believed that] God ruled from between the statues of winged creatures that was above the lid of the Sacred Chest [MTY].
7 Rátették az Isten ládáját egy új szekérre, Abínádáb házából és Uzza meg Achjó vezették a szekeret.
The people put the Sacred Chest on a new cart and transported it from Abinadab’s house. Uzzah and Ahio were guiding [the oxen that were pulling the cart].
8 Dávid pedig és egész Izrael játszadoztak az Örökkévaló színe előtt egész erővel, és pedig énekekkel, meg hárfákkal, lantokkal, dobokkal, cimbalmokkal és trombitákkal.
David and all the Israeli people were celebrating in God’s presence with all their strength. They were singing and [playing] lyres, harps, tambourines, and cymbals, and [blowing] trumpets.
9 Midőn a Kídón szérűhöz értek, Uzza kinyújtotta kezét, hogy megragadja a ládát, mert megcsúszott a marha.
But when David’s men came to the place where Kidon threshed grain, the oxen stumbled. So Uzzah reached out with his hand to prevent the Sacred Chest from falling off the cart.
10 Erre fellobbant az Örökkévaló haragja Uzza ellen s megverte őt, mivelhogy kinyújtotta kezét a ládára, és meghalt legott: az Isten színe előtt.
Yahweh immediately became very angry with Uzzah, and he caused Uzzah to suddenly die there because he had put his hand on the Sacred Chest, [and Yahweh had commanded that only the descendants of Levi who help the priests should touch the Sacred Chest].
11 És haragjára volt Dávidnak, hogy rést tört az Örökkévaló Uzzán; és elnevezték ama helyet Uzza résének, mind a mai napig.
David was angry because Yahweh had punished [MTY] Uzzah. And now that place [where Uzzah died] is called ‘The Punishment of Uzzah’.
12 És megfélemlett Dávid ama napon az Istentől, mondván: Miképpen vigyem magamhoz az Isten ládáját?
That day, David was afraid of God. He asked [himself], “(How can I bring God’s Sacred Chest to my [city]?/I am afraid to bring God’s Sacred Chest to my [city].)” [RHQ]
13 És nem vitette Dávid a ládát magához Dávid városába, hanem félrevitette azt a Gátbeli Obéd-Edom házába.
So the men with David did not take the Sacred Chest to Jerusalem. Instead, they took it to the house of Obed-Edom, who was from Gath [city].
14 És megmaradt az Isten ládája Óbéd-Edóm háza mellett a házában három hónapig és megáldotta az Örökkévaló Óbéd-Edóm házát s mindent, ami az övé.
The Sacred Chest stayed with Obed-Edom’s family in his house for three months. And [during that time] Yahweh blessed Obed-Edom’s family and everything that he owned.
