भजन संहिता 44
1 १ प्रधान बजानेवाले के लिये कोरहवंशियों का मश्कील हे परमेश्वर, हमने अपने कानों से सुना, हमारे बापदादों ने हम से वर्णन किया है, कि तूने उनके दिनों में और प्राचीनकाल में क्या-क्या काम किए हैं।
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 २ तूने अपने हाथ से जातियों को निकाल दिया, और इनको बसाया; तूने देश-देश के लोगों को दुःख दिया, और इनको चारों ओर फैला दिया;
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 ३ क्योंकि वे न तो अपनी तलवार के बल से इस देश के अधिकारी हुए, और न अपने बाहुबल से; परन्तु तेरे दाहिने हाथ और तेरी भुजा और तेरे प्रसन्न मुख के कारण जयवन्त हुए; क्योंकि तू उनको चाहता था।
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 ५ तेरे सहारे से हम अपने द्रोहियों को ढकेलकर गिरा देंगे; तेरे नाम के प्रताप से हम अपने विरोधियों को रौंदेंगे।
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 १३ तू हमारे पड़ोसियों से हमारी नामधराई कराता है, और हमारे चारों ओर के रहनेवाले हम से हँसी ठट्ठा करते हैं।
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 १४ तूने हमको अन्यजातियों के बीच में अपमान ठहराया है, और देश-देश के लोग हमारे कारण सिर हिलाते हैं।
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 २२ परन्तु हम दिन भर तेरे निमित्त मार डाले जाते हैं, और उन भेड़ों के समान समझे जाते हैं जो वध होने पर हैं।
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
