अय्यूब 29
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 ११ क्योंकि जब कोई मेरा समाचार सुनता, तब वह मुझे धन्य कहता था, और जब कोई मुझे देखता, तब मेरे विषय साक्षी देता था;
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 १४ मैं धार्मिकता को पहने रहा, और वह मुझे ढांके रहा; मेरा न्याय का काम मेरे लिये बागे और सुन्दर पगड़ी का काम देता था।
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 १६ दरिद्र लोगों का मैं पिता ठहरता था, और जो मेरी पहचान का न था उसके मुकद्दमे का हाल मैं पूछताछ करके जान लेता था।
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 १८ तब मैं सोचता था, ‘मेरे दिन रेतकणों के समान अनगिनत होंगे, और अपने ही बसेरे में मेरा प्राण छूटेगा।
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 २३ जैसे लोग बरसात की, वैसे ही मेरी भी बाट देखते थे; और जैसे बरसात के अन्त की वर्षा के लिये वैसे ही वे मुँह पसारे रहते थे।
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 २४ जब उनको कुछ आशा न रहती थी तब मैं हँसकर उनको प्रसन्न करता था; और कोई मेरे मुँह को बिगाड़ न सकता था।
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 २५ मैं उनका मार्ग चुन लेता, और उनमें मुख्य ठहरकर बैठा करता था, और जैसा सेना में राजा या विलाप करनेवालों के बीच शान्तिदाता, वैसा ही मैं रहता था।
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
