अय्यूब 29
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 ११ क्योंकि जब कोई मेरा समाचार सुनता, तब वह मुझे धन्य कहता था, और जब कोई मुझे देखता, तब मेरे विषय साक्षी देता था;
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 १४ मैं धार्मिकता को पहने रहा, और वह मुझे ढांके रहा; मेरा न्याय का काम मेरे लिये बागे और सुन्दर पगड़ी का काम देता था।
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 १६ दरिद्र लोगों का मैं पिता ठहरता था, और जो मेरी पहचान का न था उसके मुकद्दमे का हाल मैं पूछताछ करके जान लेता था।
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 १८ तब मैं सोचता था, ‘मेरे दिन रेतकणों के समान अनगिनत होंगे, और अपने ही बसेरे में मेरा प्राण छूटेगा।
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 २३ जैसे लोग बरसात की, वैसे ही मेरी भी बाट देखते थे; और जैसे बरसात के अन्त की वर्षा के लिये वैसे ही वे मुँह पसारे रहते थे।
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 २४ जब उनको कुछ आशा न रहती थी तब मैं हँसकर उनको प्रसन्न करता था; और कोई मेरे मुँह को बिगाड़ न सकता था।
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 २५ मैं उनका मार्ग चुन लेता, और उनमें मुख्य ठहरकर बैठा करता था, और जैसा सेना में राजा या विलाप करनेवालों के बीच शान्तिदाता, वैसा ही मैं रहता था।
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
