< תהילים 73 >
מזמור לאסף אך טוב לישראל אלהים לברי לבב׃ | 1 |
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
ואני כמעט נטוי רגלי כאין שפכה אשרי׃ | 2 |
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
כי קנאתי בהוללים שלום רשעים אראה׃ | 3 |
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
כי אין חרצבות למותם ובריא אולם׃ | 4 |
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
בעמל אנוש אינמו ועם אדם לא ינגעו׃ | 5 |
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
לכן ענקתמו גאוה יעטף שית חמס למו׃ | 6 |
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
יצא מחלב עינמו עברו משכיות לבב׃ | 7 |
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
ימיקו וידברו ברע עשק ממרום ידברו׃ | 8 |
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
שתו בשמים פיהם ולשונם תהלך בארץ׃ | 9 |
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
לכן ישיב עמו הלם ומי מלא ימצו למו׃ | 10 |
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
ואמרו איכה ידע אל ויש דעה בעליון׃ | 11 |
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
הנה אלה רשעים ושלוי עולם השגו חיל׃ | 12 |
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
אך ריק זכיתי לבבי וארחץ בנקיון כפי׃ | 13 |
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
ואהי נגוע כל היום ותוכחתי לבקרים׃ | 14 |
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
אם אמרתי אספרה כמו הנה דור בניך בגדתי׃ | 15 |
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
ואחשבה לדעת זאת עמל היא בעיני׃ | 16 |
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
עד אבוא אל מקדשי אל אבינה לאחריתם׃ | 17 |
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
אך בחלקות תשית למו הפלתם למשואות׃ | 18 |
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
איך היו לשמה כרגע ספו תמו מן בלהות׃ | 19 |
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
כחלום מהקיץ אדני בעיר צלמם תבזה׃ | 20 |
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
כי יתחמץ לבבי וכליותי אשתונן׃ | 21 |
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
ואני בער ולא אדע בהמות הייתי עמך׃ | 22 |
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
ואני תמיד עמך אחזת ביד ימיני׃ | 23 |
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
בעצתך תנחני ואחר כבוד תקחני׃ | 24 |
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
מי לי בשמים ועמך לא חפצתי בארץ׃ | 25 |
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
כלה שארי ולבבי צור לבבי וחלקי אלהים לעולם׃ | 26 |
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
כי הנה רחקיך יאבדו הצמתה כל זונה ממך׃ | 27 |
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
ואני קרבת אלהים לי טוב שתי באדני יהוה מחסי לספר כל מלאכותיך׃ | 28 |
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.