תהילים 22

1 למנצח על אילת השחר מזמור לדוד אלי אלי למה עזבתני רחוק מישועתי דברי שאגתי׃

A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?

2 אלהי אקרא יומם ולא תענה ולילה ולא דומיה לי׃

Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.

3 ואתה קדוש יושב תהלות ישראל׃

Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;

4 בך בטחו אבתינו בטחו ותפלטמו׃

te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.

5 אליך זעקו ונמלטו בך בטחו ולא בושו׃

Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.

6 ואנכי תולעת ולא איש חרפת אדם ובזוי עם׃

De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.

7 כל ראי ילעגו לי יפטירו בשפה יניעו ראש׃

Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.

8 גל אל יהוה יפלטהו יצילהו כי חפץ בו׃

Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.

9 כי אתה גחי מבטן מבטיחי על שדי אמי׃

Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;

10 עליך השלכתי מרחם מבטן אמי אלי אתה׃

te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.

11 אל תרחק ממני כי צרה קרובה כי אין עוזר׃

Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.

12 סבבוני פרים רבים אבירי בשן כתרוני׃

Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;

13 פצו עלי פיהם אריה טרף ושאג׃

fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.

14 כמים נשפכתי והתפרדו כל עצמותי היה לבי כדונג נמס בתוך מעי׃

Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.

15 יבש כחרש כחי ולשוני מדבק מלקוחי ולעפר מות תשפתני׃

Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.

16 כי סבבוני כלבים עדת מרעים הקיפוני כארי ידי ורגלי׃

Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;

17 אספר כל עצמותי המה יביטו יראו בי׃

megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.

18 יחלקו בגדי להם ועל לבושי יפילו גורל׃

Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.

19 ואתה יהוה אל תרחק אילותי לעזרתי חושה׃

Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!

20 הצילה מחרב נפשי מיד כלב יחידתי׃

Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.

21 הושיעני מפי אריה ומקרני רמים עניתני׃

Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!

22 אספרה שמך לאחי בתוך קהל אהללך׃

Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.

23 יראי יהוה הללוהו כל זרע יעקב כבדוהו וגורו ממנו כל זרע ישראל׃

Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!

24 כי לא בזה ולא שקץ ענות עני ולא הסתיר פניו ממנו ובשועו אליו שמע׃

Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.

25 מאתך תהלתי בקהל רב נדרי אשלם נגד יראיו׃

Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.

26 יאכלו ענוים וישבעו יהללו יהוה דרשיו יחי לבבכם לעד׃

Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!

27 יזכרו וישבו אל יהוה כל אפסי ארץ וישתחוו לפניך כל משפחות גוים׃

Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.

28 כי ליהוה המלוכה ומשל בגוים׃

Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.

29 אכלו וישתחוו כל דשני ארץ לפניו יכרעו כל יורדי עפר ונפשו לא חיה׃

Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.

30 זרע יעבדנו יספר לאדני לדור׃

Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;

31 יבאו ויגידו צדקתו לעם נולד כי עשה׃

jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!