< מִשְׁלֵי 5 >

בני לחכמתי הקשיבה לתבונתי הט אזנך׃ 1
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
לשמר מזמות ודעת שפתיך ינצרו׃ 2
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
כי נפת תטפנה שפתי זרה וחלק משמן חכה׃ 3
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
ואחריתה מרה כלענה חדה כחרב פיות׃ 4
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
רגליה ירדות מות שאול צעדיה יתמכו׃ (Sheol h7585) 5
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
ארח חיים פן תפלס נעו מעגלתיה לא תדע׃ 6
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
ועתה בנים שמעו לי ואל תסורו מאמרי פי׃ 7
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
הרחק מעליה דרכך ואל תקרב אל פתח ביתה׃ 8
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
פן תתן לאחרים הודך ושנתיך לאכזרי׃ 9
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
פן ישבעו זרים כחך ועצביך בבית נכרי׃ 10
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
ונהמת באחריתך בכלות בשרך ושארך׃ 11
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
ואמרת איך שנאתי מוסר ותוכחת נאץ לבי׃ 12
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
ולא שמעתי בקול מורי ולמלמדי לא הטיתי אזני׃ 13
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
כמעט הייתי בכל רע בתוך קהל ועדה׃ 14
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
שתה מים מבורך ונזלים מתוך בארך׃ 15
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
יפוצו מעינתיך חוצה ברחבות פלגי מים׃ 16
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
יהיו לך לבדך ואין לזרים אתך׃ 17
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
יהי מקורך ברוך ושמח מאשת נעורך׃ 18
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
אילת אהבים ויעלת חן דדיה ירוך בכל עת באהבתה תשגה תמיד׃ 19
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
ולמה תשגה בני בזרה ותחבק חק נכריה׃ 20
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
כי נכח עיני יהוה דרכי איש וכל מעגלתיו מפלס׃ 21
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
עוונותיו ילכדנו את הרשע ובחבלי חטאתו יתמך׃ 22
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
הוא ימות באין מוסר וברב אולתו ישגה׃ 23
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

< מִשְׁלֵי 5 >