< מִשְׁלֵי 5 >
בני לחכמתי הקשיבה לתבונתי הט אזנך׃ | 1 |
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
לשמר מזמות ודעת שפתיך ינצרו׃ | 2 |
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
כי נפת תטפנה שפתי זרה וחלק משמן חכה׃ | 3 |
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
ואחריתה מרה כלענה חדה כחרב פיות׃ | 4 |
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
רגליה ירדות מות שאול צעדיה יתמכו׃ (Sheol ) | 5 |
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol )
ארח חיים פן תפלס נעו מעגלתיה לא תדע׃ | 6 |
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
ועתה בנים שמעו לי ואל תסורו מאמרי פי׃ | 7 |
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
הרחק מעליה דרכך ואל תקרב אל פתח ביתה׃ | 8 |
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
פן תתן לאחרים הודך ושנתיך לאכזרי׃ | 9 |
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
פן ישבעו זרים כחך ועצביך בבית נכרי׃ | 10 |
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
ונהמת באחריתך בכלות בשרך ושארך׃ | 11 |
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
ואמרת איך שנאתי מוסר ותוכחת נאץ לבי׃ | 12 |
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
ולא שמעתי בקול מורי ולמלמדי לא הטיתי אזני׃ | 13 |
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
כמעט הייתי בכל רע בתוך קהל ועדה׃ | 14 |
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
שתה מים מבורך ונזלים מתוך בארך׃ | 15 |
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
יפוצו מעינתיך חוצה ברחבות פלגי מים׃ | 16 |
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
יהיו לך לבדך ואין לזרים אתך׃ | 17 |
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
יהי מקורך ברוך ושמח מאשת נעורך׃ | 18 |
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
אילת אהבים ויעלת חן דדיה ירוך בכל עת באהבתה תשגה תמיד׃ | 19 |
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
ולמה תשגה בני בזרה ותחבק חק נכריה׃ | 20 |
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
כי נכח עיני יהוה דרכי איש וכל מעגלתיו מפלס׃ | 21 |
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
עוונותיו ילכדנו את הרשע ובחבלי חטאתו יתמך׃ | 22 |
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
הוא ימות באין מוסר וברב אולתו ישגה׃ | 23 |
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.