איוב 7

1 הלא צבא לאנוש על ארץ וכימי שכיר ימיו׃

Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

2 כעבד ישאף צל וכשכיר יקוה פעלו׃

A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

3 כן הנחלתי לי ירחי שוא ולילות עמל מנו לי׃

Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

4 אם שכבתי ואמרתי מתי אקום ומדד ערב ושבעתי נדדים עדי נשף׃

Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.

5 לבש בשרי רמה וגיש עפר עורי רגע וימאס׃

Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

6 ימי קלו מני ארג ויכלו באפס תקוה׃

Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

7 זכר כי רוח חיי לא תשוב עיני לראות טוב׃

Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

8 לא תשורני עין ראי עיניך בי ואינני׃

Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!

9 כלה ענן וילך כן יורד שאול לא יעלה׃ (Sheol h7585)

A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)

10 לא ישוב עוד לביתו ולא יכירנו עוד מקמו׃

Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

11 גם אני לא אחשך פי אדברה בצר רוחי אשיחה במר נפשי׃

Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

12 הים אני אם תנין כי תשים עלי משמר׃

Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?

13 כי אמרתי תנחמני ערשי ישא בשיחי משכבי׃

Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

14 וחתתני בחלמות ומחזינות תבעתני׃

Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

15 ותבחר מחנק נפשי מות מעצמותי׃

Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

16 מאסתי לא לעלם אחיה חדל ממני כי הבל ימי׃

Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.

17 מה אנוש כי תגדלנו וכי תשית אליו לבך׃

Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

18 ותפקדנו לבקרים לרגעים תבחננו׃

Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

19 כמה לא תשעה ממני לא תרפני עד בלעי רקי׃

Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

20 חטאתי מה אפעל לך נצר האדם למה שמתני למפגע לך ואהיה עלי למשא׃

Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

21 ומה לא תשא פשעי ותעביר את עוני כי עתה לעפר אשכב ושחרתני ואינני׃

És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.