איוב 29
| ויסף איוב שאת משלו ויאמר׃ | 1 |
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
| מי יתנני כירחי קדם כימי אלוה ישמרני׃ | 2 |
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
| בהלו נרו עלי ראשי לאורו אלך חשך׃ | 3 |
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
| כאשר הייתי בימי חרפי בסוד אלוה עלי אהלי׃ | 4 |
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
| בעוד שדי עמדי סביבותי נערי׃ | 5 |
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
| ברחץ הליכי בחמה וצור יצוק עמדי פלגי שמן׃ | 6 |
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
| בצאתי שער עלי קרת ברחוב אכין מושבי׃ | 7 |
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
| ראוני נערים ונחבאו וישישים קמו עמדו׃ | 8 |
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
| שרים עצרו במלים וכף ישימו לפיהם׃ | 9 |
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
| קול נגידים נחבאו ולשונם לחכם דבקה׃ | 10 |
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
| כי אזן שמעה ותאשרני ועין ראתה ותעידני׃ | 11 |
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
| כי אמלט עני משוע ויתום ולא עזר לו׃ | 12 |
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
| ברכת אבד עלי תבא ולב אלמנה ארנן׃ | 13 |
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
| צדק לבשתי וילבשני כמעיל וצניף משפטי׃ | 14 |
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
| עינים הייתי לעור ורגלים לפסח אני׃ | 15 |
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
| אב אנכי לאביונים ורב לא ידעתי אחקרהו׃ | 16 |
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
| ואשברה מתלעות עול ומשניו אשליך טרף׃ | 17 |
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
| ואמר עם קני אגוע וכחול ארבה ימים׃ | 18 |
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
| שרשי פתוח אלי מים וטל ילין בקצירי׃ | 19 |
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
| כבודי חדש עמדי וקשתי בידי תחליף׃ | 20 |
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
| לי שמעו ויחלו וידמו למו עצתי׃ | 21 |
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
| אחרי דברי לא ישנו ועלימו תטף מלתי׃ | 22 |
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
| ויחלו כמטר לי ופיהם פערו למלקוש׃ | 23 |
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
| אשחק אלהם לא יאמינו ואור פני לא יפילון׃ | 24 |
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
| אבחר דרכם ואשב ראש ואשכון כמלך בגדוד כאשר אבלים ינחם׃ | 25 |
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
