< תהילים 67 >
לַמְנַצֵּח בִּנְגִינֹת מִזְמוֹר שִֽׁיר׃ אֱלֹהִים יְחָנֵּנוּ וִֽיבָרְכֵנוּ יָאֵר פָּנָיו אִתָּנוּ סֶֽלָה׃ | 1 |
A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.
לָדַעַת בָּאָרֶץ דַּרְכֶּךָ בְּכָל־גּוֹיִם יְשׁוּעָתֶֽךָ׃ | 2 |
Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.
יוֹדוּךָ עַמִּים ׀ אֱלֹהִים יוֹדוּךָ עַמִּים כֻּלָּֽם׃ | 3 |
Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.
יִֽשְׂמְחוּ וִֽירַנְּנוּ לְאֻמִּים כִּֽי־תִשְׁפֹּט עַמִּים מִישׁוֹר וּלְאֻמִּים ׀ בָּאָרֶץ תַּנְחֵם סֶֽלָה׃ | 4 |
Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.
יוֹדוּךָ עַמִּים ׀ אֱלֹהִים יוֹדוּךָ עַמִּים כֻּלָּֽם׃ | 5 |
Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.
אֶרֶץ נָתְנָה יְבוּלָהּ יְבָרְכֵנוּ אֱלֹהִים אֱלֹהֵֽינוּ׃ | 6 |
A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,
יְבָרְכֵנוּ אֱלֹהִים וְיִֽירְאוּ אֹתוֹ כָּל־אַפְסֵי־אָֽרֶץ׃ | 7 |
áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.