תהילים 129

1 שִׁיר הַֽמַּעֲלוֹת רַבַּת צְרָרוּנִי מִנְּעוּרַי יֹֽאמַר־נָא יִשְׂרָאֵֽל׃

Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

2 רַבַּת צְרָרוּנִי מִנְּעוּרָי גַּם לֹא־יָכְלוּ לִֽי׃

sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

3 עַל־גַּבִּי חָרְשׁוּ חֹרְשִׁים הֶאֱרִיכוּ למענותם לְמַעֲנִיתָֽם׃

Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

4 יְהוָה צַדִּיק קִצֵּץ עֲבוֹת רְשָׁעִֽים׃

Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

5 יֵבֹשׁוּ וְיִסֹּגוּ אָחוֹר כֹּל שֹׂנְאֵי צִיּֽוֹן׃

Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

6 יִהְיוּ כַּחֲצִיר גַּגּוֹת שֶׁקַּדְמַת שָׁלַף יָבֵֽשׁ׃

legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

7 שֶׁלֹּא מִלֵּא כַפּוֹ קוֹצֵר וְחִצְנוֹ מְעַמֵּֽר׃

melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

8 וְלֹא אָֽמְרוּ ׀ הָעֹבְרִים בִּרְכַּֽת־יְהוָה אֲלֵיכֶם בֵּרַכְנוּ אֶתְכֶם בְּשֵׁם יְהוָֽה׃

s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!