תהילים 116

1 אָהַבְתִּי כִּֽי־יִשְׁמַע ׀ יְהוָה אֶת־קוֹלִי תַּחֲנוּנָֽי׃

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2 כִּֽי־הִטָּה אָזְנוֹ לִי וּבְיָמַי אֶקְרָֽא׃

Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.

3 אֲפָפוּנִי ׀ חֶבְלֵי־מָוֶת וּמְצָרֵי שְׁאוֹל מְצָאוּנִי צָרָה וְיָגוֹן אֶמְצָֽא׃ (Sheol h7585)

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)

4 וּבְשֵֽׁם־יְהוָה אֶקְרָא אָנָּה יְהוָה מַלְּטָה נַפְשִֽׁי׃

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

5 חַנּוּן יְהֹוָה וְצַדִּיק וֵאלֹהֵינוּ מְרַחֵֽם׃

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

6 שֹׁמֵר פְּתָאיִם יְהֹוָה דַּלּוֹתִי וְלִי יְהוֹשִֽׁיעַ׃

Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

7 שׁוּבִי נַפְשִׁי לִמְנוּחָיְכִי כִּֽי־יְהוָה גָּמַל עָלָֽיְכִי׃

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

8 כִּי חִלַּצְתָּ נַפְשִׁי מִמָּוֶת אֶת־עֵינִי מִן־דִּמְעָה אֶת־רַגְלִי מִדֶּֽחִי׃

Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:

9 אֶתְהַלֵּךְ לִפְנֵי יְהוָה בְּאַרְצוֹת הַֽחַיִּֽים׃

Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.

10 הֶאֱמַנְתִּי כִּי אֲדַבֵּר אֲנִי עָנִיתִי מְאֹֽד׃

Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.

11 אֲנִי אָמַרְתִּי בְחָפְזִי כָּֽל־הָאָדָם כֹּזֵֽב׃

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

12 מָֽה־אָשִׁיב לַיהוָה כָּֽל־תַּגְמוּלוֹהִי עָלָֽי׃

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

13 כּוֹס־יְשׁוּעוֹת אֶשָּׂא וּבְשֵׁם יְהוָה אֶקְרָֽא׃

A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

14 נְדָרַי לַיהוָה אֲשַׁלֵּם נֶגְדָה־נָּא לְכָל־עַמּֽוֹ׃

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.

15 יָקָר בְּעֵינֵי יְהוָה הַמָּוְתָה לַחֲסִידָֽיו׃

Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.

16 אֽ͏ָנָּה יְהוָה כִּֽי־אֲנִי עַבְדֶּךָ אֲ‍ֽנִי־עַבְדְּךָ בֶּן־אֲמָתֶךָ פִּתַּחְתָּ לְמוֹסֵרָֽי׃

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

17 לְֽךָ־אֶזְבַּח זֶבַח תּוֹדָה וּבְשֵׁם יְהוָה אֶקְרָֽא׃

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

18 נְדָרַי לַיהוָה אֲשַׁלֵּם נֶגְדָה־נָּא לְכָל־עַמּֽוֹ׃

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,

19 בְּחַצְרוֹת ׀ בֵּית יְהוָה בְּֽתוֹכֵכִי יְֽרוּשָׁלִָם הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃

Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!