< איוב 6 >

וַיַּעַן אִיּוֹב וַיֹּאמַֽר׃ 1
Felelt Jób és mondta:
לוּ שָׁקוֹל יִשָּׁקֵל כַּעְשִׂי והיתי וְהַוָּתִי בְּֽמֹאזְנַיִם יִשְׂאוּ־יָֽחַד׃ 2
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
כִּֽי־עַתָּה מֵחוֹל יַמִּים יִכְבָּד עַל־כֵּן דְּבָרַי לָֽעוּ׃ 3
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
כִּי חִצֵּי שַׁדַּי עִמָּדִי אֲשֶׁר חֲמָתָם שֹׁתָה רוּחִי בִּעוּתֵי אֱלוֹהַּ יַֽעַרְכֽוּנִי׃ 4
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
הֲיִֽנְהַק־פֶּרֶא עֲלֵי־דֶשֶׁא אִם יִגְעֶה־שּׁוֹר עַל־בְּלִילֽוֹ׃ 5
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
הֲיֵאָכֵל תָּפֵל מִבְּלִי־מֶלַח אִם־יֶשׁ־טַעַם בְּרִיר חַלָּמֽוּת׃ 6
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
מֵאֲנָה לִנְגּוֹעַ נַפְשִׁי הֵמָּה כִּדְוֵי לַחְמִֽי׃ 7
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
מִֽי־יִתֵּן תָּבוֹא שֶֽׁאֱלָתִי וְתִקְוָתִי יִתֵּן אֱלֽוֹהַּ׃ 8
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
וְיֹאֵל אֱלוֹהַּ וִֽידַכְּאֵנִי יַתֵּר יָדוֹ וִֽיבַצְּעֵֽנִי׃ 9
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
וּתְהִי עוֹד ׀ נֶחָמָתִי וַאֲסַלְּדָה בְחִילָה לֹא יַחְמוֹל כִּי־לֹא כִחַדְתִּי אִמְרֵי קָדֽוֹשׁ׃ 10
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
מַה־כֹּחִי כִֽי־אֲיַחֵל וּמַה־קִּצִּי כִּֽי־אַאֲרִיךְ נַפְשִֽׁי׃ 11
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
אִם־כֹּחַ אֲבָנִים כֹּחִי אִֽם־בְּשָׂרִי נָחֽוּשׁ׃ 12
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
הַאִם אֵין עֶזְרָתִי בִי וְתֻשִׁיָּה נִדְּחָה מִמֶּֽנִּי׃ 13
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
לַמָּס מֵרֵעֵהוּ חָסֶד וְיִרְאַת שַׁדַּי יַעֲזֽוֹב׃ 14
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
אַחַי בָּגְדוּ כְמוֹ־נָחַל כַּאֲפִיק נְחָלִים יַעֲבֹֽרוּ׃ 15
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
הַקֹּדְרִים מִנִּי־קָרַח עָלֵימוֹ יִתְעַלֶּם־שָֽׁלֶג׃ 16
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
בְּעֵת יְזֹרְבוּ נִצְמָתוּ בְּחֻמּוֹ נִדְעֲכוּ מִמְּקוֹמָֽם׃ 17
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
יִלָּפְתוּ אָרְחוֹת דַּרְכָּם יַעֲלוּ בַתֹּהוּ וְיֹאבֵֽדוּ׃ 18
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
הִבִּיטוּ אָרְחוֹת תֵּמָא הֲלִיכֹת שְׁבָא קִוּוּ־לָֽמוֹ׃ 19
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
בֹּשׁוּ כִּֽי־בָטָח בָּאוּ עָדֶיהָ וַיֶּחְפָּֽרוּ׃ 20
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
כִּֽי־עַתָּה הֱיִיתֶם לא לוֹ תִּֽרְאוּ חֲתַת וַתִּירָֽאוּ׃ 21
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
הֲ‍ֽכִי־אָמַרְתִּי הָבוּ לִי וּמִכֹּחֲכֶם שִׁחֲדוּ בַעֲדִֽי׃ 22
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
וּמַלְּטוּנִי מִיַּד־צָר וּמִיַּד עָרִיצִים תִּפְדּֽוּנִי׃ 23
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
הוֹרוּנִי וַאֲנִי אַחֲרִישׁ וּמַה־שָּׁגִיתִי הָבִינוּ לִֽי׃ 24
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
מַה־נִּמְרְצוּ אִמְרֵי־יֹשֶׁר וּמַה־יּוֹכִיחַ הוֹכֵחַ מִכֶּֽם׃ 25
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
הַלְהוֹכַח מִלִּים תַּחְשֹׁבוּ וּלְרוּחַ אִמְרֵי נֹאָֽשׁ׃ 26
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
אַף־עַל־יָתוֹם תַּפִּילוּ וְתִכְרוּ עַל־רֵֽיעֲכֶֽם׃ 27
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
וְעַתָּה הוֹאִילוּ פְנוּ־בִי וְעַל־פְּנֵיכֶם אִם־אֲכַזֵּֽב׃ 28
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
שֻֽׁבוּ־נָא אַל־תְּהִי עַוְלָה ושבי וְשׁוּבוּ עוֹד צִדְקִי־בָֽהּ׃ 29
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
הֲיֵשׁ־בִּלְשׁוֹנִי עַוְלָה אִם־חִכִּי לֹא־יָבִין הַוּֽוֹת׃ 30
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?

< איוב 6 >