< תהילים 132 >
שִׁיר הַֽמַּעֲלוֹת זְכוֹר־יְהֹוָה לְדָוִד אֵת כׇּל־עֻנּוֹתֽוֹ׃ | 1 |
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
אֲשֶׁר נִשְׁבַּע לַֽיהֹוָה נָדַר לַאֲבִיר יַעֲקֹֽב׃ | 2 |
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
אִם־אָבֹא בְּאֹהֶל בֵּיתִי אִם־אֶעֱלֶה עַל־עֶרֶשׂ יְצוּעָֽי׃ | 3 |
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
אִם־אֶתֵּן שְׁנַת לְעֵינָי לְֽעַפְעַפַּי תְּנוּמָֽה׃ | 4 |
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
עַד־אֶמְצָא מָקוֹם לַיהֹוָה מִשְׁכָּנוֹת לַאֲבִיר יַעֲקֹֽב׃ | 5 |
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
הִנֵּֽה־שְׁמַעֲנוּהָ בְאֶפְרָתָה מְצָאנוּהָ בִּשְׂדֵי־יָֽעַר׃ | 6 |
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
נָבוֹאָה לְמִשְׁכְּנוֹתָיו נִשְׁתַּחֲוֶה לַהֲדֹם רַגְלָֽיו׃ | 7 |
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
קוּמָה יְהֹוָה לִמְנוּחָתֶךָ אַתָּה וַאֲרוֹן עֻזֶּֽךָ׃ | 8 |
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
כֹּהֲנֶיךָ יִלְבְּשׁוּ־צֶדֶק וַחֲסִידֶיךָ יְרַנֵּֽנוּ׃ | 9 |
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
בַּֽעֲבוּר דָּוִד עַבְדֶּךָ אַל־תָּשֵׁב פְּנֵי מְשִׁיחֶֽךָ׃ | 10 |
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
נִשְׁבַּֽע־יְהֹוָה ׀ לְדָוִד אֱמֶת לֹא־יָשׁוּב מִמֶּנָּה מִפְּרִי בִטְנְךָ אָשִׁית לְכִסֵּא־לָֽךְ׃ | 11 |
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
אִֽם־יִשְׁמְרוּ בָנֶיךָ ׀ בְּרִיתִי וְעֵדֹתִי זוֹ אֲלַמְּדֵם גַּם־בְּנֵיהֶם עֲדֵי־עַד יֵשְׁבוּ לְכִסֵּא־לָֽךְ׃ | 12 |
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
כִּי־בָחַר יְהֹוָה בְּצִיּוֹן אִוָּהּ לְמוֹשָׁב לֽוֹ׃ | 13 |
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
זֹאת־מְנוּחָתִי עֲדֵי־עַד פֹּה־אֵשֵׁב כִּי אִוִּתִֽיהָ׃ | 14 |
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
צֵידָהּ בָּרֵךְ אֲבָרֵךְ אֶבְיוֹנֶיהָ אַשְׂבִּיעַֽ לָֽחֶם׃ | 15 |
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
וְֽכֹהֲנֶיהָ אַלְבִּישׁ יֶשַׁע וַחֲסִידֶיהָ רַנֵּן יְרַנֵּֽנוּ׃ | 16 |
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
שָׁם אַצְמִיחַ קֶרֶן לְדָוִד עָרַכְתִּי נֵר לִמְשִׁיחִֽי׃ | 17 |
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
אוֹיְבָיו אַלְבִּישׁ בֹּשֶׁת וְעָלָיו יָצִיץ נִזְרֽוֹ׃ | 18 |
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.