תהילים 105

1 הוֹדוּ לַיהֹוָה קִרְאוּ בִשְׁמוֹ הוֹדִיעוּ בָעַמִּים עֲלִילוֹתָֽיו׃

Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!

2 שִֽׁירוּ־לוֹ זַמְּרוּ־לוֹ שִׂיחוּ בְּכׇל־נִפְלְאוֹתָֽיו׃

Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.

3 הִֽתְהַלְלוּ בְּשֵׁם קׇדְשׁוֹ יִשְׂמַח לֵב ׀ מְבַקְשֵׁי יְהֹוָֽה׃

Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

4 דִּרְשׁוּ יְהֹוָה וְעֻזּוֹ בַּקְּשׁוּ פָנָיו תָּמִֽיד׃

Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

5 זִכְרוּ נִפְלְאוֹתָיו אֲשֶׁר־עָשָׂה מֹפְתָיו וּמִשְׁפְּטֵי־פִֽיו׃

Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.

6 זֶרַע אַבְרָהָם עַבְדּוֹ בְּנֵי יַעֲקֹב בְּחִירָֽיו׃

Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!

7 הוּא יְהֹוָה אֱלֹהֵינוּ בְּכׇל־הָאָרֶץ מִשְׁפָּטָֽיו׃

Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.

8 זָכַר לְעוֹלָם בְּרִיתוֹ דָּבָר צִוָּה לְאֶלֶף דּֽוֹר׃

Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

9 אֲשֶׁר כָּרַת אֶת־אַבְרָהָם וּשְׁבוּעָתוֹ לְיִשְׂחָֽק׃

A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.

10 וַיַּעֲמִידֶהָ לְיַעֲקֹב לְחֹק לְיִשְׂרָאֵל בְּרִית עוֹלָֽם׃

És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

11 לֵאמֹר לְךָ אֶתֵּן אֶת־אֶֽרֶץ־כְּנָעַן חֶבֶל נַחֲלַתְכֶֽם׃

Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

12 בִּֽהְיוֹתָם מְתֵי מִסְפָּר כִּמְעַט וְגָרִים בָּֽהּ׃

Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,

13 וַיִּֽתְהַלְּכוּ מִגּוֹי אֶל־גּוֹי מִמַּמְלָכָה אֶל־עַם אַחֵֽר׃

És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

14 לֹא־הִנִּיחַ אָדָם לְעׇשְׁקָם וַיּוֹכַח עֲלֵיהֶם מְלָכִֽים׃

Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:

15 אַֽל־תִּגְּעוּ בִמְשִׁיחָי וְלִנְבִיאַי אַל־תָּרֵֽעוּ׃

Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

16 וַיִּקְרָא רָעָב עַל־הָאָרֶץ כׇּֽל־מַטֵּה־לֶחֶם שָׁבָֽר׃

Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,

17 שָׁלַח לִפְנֵיהֶם אִישׁ לְעֶבֶד נִמְכַּר יוֹסֵֽף׃

Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

18 עִנּוּ בַכֶּבֶל (רגליו) [רַגְלוֹ] בַּרְזֶל בָּאָה נַפְשֽׁוֹ׃

A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,

19 עַד־עֵת בֹּא־דְבָרוֹ אִמְרַת יְהֹוָה צְרָפָֽתְהוּ׃

Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.

20 שָׁלַח מֶלֶךְ וַיַּתִּירֵהוּ מֹשֵׁל עַמִּים וַֽיְפַתְּחֵֽהוּ׃

Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;

21 שָׂמוֹ אָדוֹן לְבֵיתוֹ וּמֹשֵׁל בְּכׇל־קִנְיָנֽוֹ׃

Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;

22 לֶאְסֹר שָׂרָיו בְּנַפְשׁוֹ וּזְקֵנָיו יְחַכֵּֽם׃

Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

23 וַיָּבֹא יִשְׂרָאֵל מִצְרָיִם וְיַעֲקֹב גָּר בְּאֶֽרֶץ־חָֽם׃

És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

24 וַיֶּפֶר אֶת־עַמּוֹ מְאֹד וַיַּעֲצִמֵהוּ מִצָּרָֽיו׃

És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.

25 הָפַךְ לִבָּם לִשְׂנֹא עַמּוֹ לְהִתְנַכֵּל בַּעֲבָדָֽיו׃

Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.

26 שָׁלַח מֹשֶׁה עַבְדּוֹ אַהֲרֹן אֲשֶׁר בָּחַר־בּֽוֹ׃

Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

27 שָֽׂמוּ־בָם דִּבְרֵי אֹתוֹתָיו וּמֹפְתִים בְּאֶרֶץ חָֽם׃

Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.

28 שָׁלַֽח חֹשֶׁךְ וַיַּחְשִׁךְ וְלֹֽא־מָרוּ אֶת־[דְּבָרֽוֹ] (דבריו)׃

Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.

29 הָפַךְ אֶת־מֵימֵיהֶם לְדָם וַיָּמֶת אֶת־דְּגָתָֽם׃

Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.

30 שָׁרַץ אַרְצָם צְפַרְדְּעִים בְּחַדְרֵי מַלְכֵיהֶֽם׃

Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.

31 אָמַר וַיָּבֹא עָרֹב כִּנִּים בְּכׇל־גְּבוּלָֽם׃

Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.

32 נָתַן גִּשְׁמֵיהֶם בָּרָד אֵשׁ לֶהָבוֹת בְּאַרְצָֽם׃

Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.

33 וַיַּךְ גַּפְנָם וּתְאֵנָתָם וַיְשַׁבֵּר עֵץ גְּבוּלָֽם׃

És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.

34 אָמַר וַיָּבֹא אַרְבֶּה וְיֶלֶק וְאֵין מִסְפָּֽר׃

Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

35 וַיֹּאכַל כׇּל־עֵשֶׂב בְּאַרְצָם וַיֹּאכַל פְּרִי אַדְמָתָֽם׃

És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

36 וַיַּךְ כׇּל־בְּכוֹר בְּאַרְצָם רֵאשִׁית לְכׇל־אוֹנָֽם׃

És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

37 וַֽיּוֹצִיאֵם בְּכֶסֶף וְזָהָב וְאֵין בִּשְׁבָטָיו כּוֹשֵֽׁל׃

És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

38 שָׂמַח מִצְרַיִם בְּצֵאתָם כִּֽי־נָפַל פַּחְדָּם עֲלֵיהֶֽם׃

Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.

39 פָּרַשׂ עָנָן לְמָסָךְ וְאֵשׁ לְהָאִיר לָֽיְלָה׃

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

40 שָׁאַל וַיָּבֵא שְׂלָו וְלֶחֶם שָׁמַיִם יַשְׂבִּיעֵֽם׃

Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.

41 פָּתַח צוּר וַיָּזוּבוּ מָיִם הָלְכוּ בַּצִּיּוֹת נָהָֽר׃

Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

42 כִּֽי־זָכַר אֶת־דְּבַר קׇדְשׁוֹ אֶֽת־אַבְרָהָם עַבְדּֽוֹ׃

Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.

43 וַיּוֹצִא עַמּוֹ בְשָׂשׂוֹן בְּרִנָּה אֶת־בְּחִירָֽיו׃

Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.

44 וַיִּתֵּן לָהֶם אַרְצוֹת גּוֹיִם וַעֲמַל לְאֻמִּים יִירָֽשׁוּ׃

És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

45 בַּעֲבוּר ׀ יִשְׁמְרוּ חֻקָּיו וְתוֹרֹתָיו יִנְצֹרוּ הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃

Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!