< מִשְׁלֵי 6 >

בְּנִי אִם־עָרַבְתָּ לְרֵעֶךָ תָּקַעְתָּ לַזָּר כַּפֶּֽיךָ׃ 1
Fiam, ha kezes lettél felebarátodnál, tenyeredet összecsaptad az idegennél,
נוֹקַשְׁתָּ בְאִמְרֵי־פִיךָ נִלְכַּדְתָּ בְּאִמְרֵי־פִֽיךָ׃ 2
tőrbe jutottál szájad mondásai által, megfogattál szájad mondásai által:
עֲשֵׂה זֹאת אֵפוֹא ׀ בְּנִי וְֽהִנָּצֵל כִּי בָאתָ בְכַף־רֵעֶךָ לֵךְ הִתְרַפֵּס וּרְהַב רֵעֶֽיךָ׃ 3
tedd ezt ugyan, fiam, hogy megmenekülj, minthogy felebarátod markába kerültél: menj, tiportasd magadat és ostromold felebarátodat;
אַל־תִּתֵּן שֵׁנָה לְעֵינֶיךָ וּתְנוּמָה לְעַפְעַפֶּֽיךָ׃ 4
ne engedj álmot szemeidnek, sem szendergést szempilláidnak;
הִנָּצֵל כִּצְבִי מִיָּד וּכְצִפּוֹר מִיַּד יָקֽוּשׁ׃ 5
menekülj, mint szarvas a kézből, s mint a madár a madarász kezéből.
לֵֽךְ־אֶל־נְמָלָה עָצֵל רְאֵה דְרָכֶיהָ וַחֲכָֽם׃ 6
Menj a hangyához, rest, nézd útjait, hogy okulj:
אֲשֶׁר אֵֽין־לָהּ קָצִין שֹׁטֵר וּמֹשֵֽׁל׃ 7
ő, a kinek nincs vezére, felügyelője és uralkodója,
תָּכִין בַּקַּיִץ לַחְמָהּ אָגְרָה בַקָּצִיר מַֽאֲכָלָֽהּ׃ 8
elkészíti nyáron a kenyerét, összegyűjtötte aratáskor az eledelét.
עַד־מָתַי עָצֵל ׀ תִּשְׁכָּב מָתַי תָּקוּם מִשְּׁנָתֶֽךָ׃ 9
Meddig, rest, fogsz feküdni, mikor kelsz fel álmodból?
מְעַט שֵׁנוֹת מְעַט תְּנוּמוֹת מְעַט ׀ חִבֻּק יָדַיִם לִשְׁכָּֽב׃ 10
Egy kis alvás, egy kis szendergés; egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj:
וּבָֽא־כִמְהַלֵּךְ רֵאשֶׁךָ וּמַחְסֹרְךָ כְּאִישׁ מָגֵֽן׃ 11
majd eljön, mint vándor, a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.
אָדָם בְּלִיַּעַל אִישׁ אָוֶן הוֹלֵךְ עִקְּשׁוּת פֶּֽה׃ 12
Alávaló ember, jogtalan férfi, szájnak görbeségével jár,
קֹרֵץ בְּעֵינָו מֹלֵל בְּרַגְלָו מֹרֶה בְּאֶצְבְּעֹתָֽיו׃ 13
hunyorgat szemeivel, kapargat lábaival, mutogat ujjaival;
תַּהְפֻּכוֹת ׀ בְּלִבּוֹ חֹרֵשׁ רָע בְּכׇל־עֵת (מדנים) [מִדְיָנִים] יְשַׁלֵּֽחַ׃ 14
ferdeség a szívében, rosszat kohol minden időben, viszályokat indít.
עַל־כֵּן פִּתְאֹם יָבוֹא אֵידוֹ פֶּתַע יִשָּׁבֵר וְאֵין מַרְפֵּֽא׃ 15
Azért hirtelen jön meg szerencsétlensége, rögtön megtöretik és nincsen gyógyulás.
שֶׁשׁ־הֵנָּה שָׂנֵא יְהֹוָה וְשֶׁבַע (תועבות) [תּוֹעֲבַת] נַפְשֽׁוֹ׃ 16
Hat dolog van, a mit gyűlöl az Örökkévaló és hét, a mi lelkének utálata:
עֵינַיִם רָמוֹת לְשׁוֹן שָׁקֶר וְיָדַיִם שֹׁפְכוֹת דָּם־נָקִֽי׃ 17
Fennhéjázó szemek, hazug nyelv, és ártatlan vért ontó kezek;
לֵב חֹרֵשׁ מַחְשְׁבוֹת אָוֶן רַגְלַיִם מְמַהֲרוֹת לָרוּץ לָֽרָעָֽה׃ 18
szív, mely jogtalan gondolatokat kohol, lábak, melyek futva sietnek a rosszra;
יָפִיחַ כְּזָבִים עֵד שָׁקֶר וּמְשַׁלֵּחַ מְדָנִים בֵּין אַחִֽים׃ 19
hazugságnak lehelője, hamis tanú, s a ki viszályokat indít testvérek közt.
נְצֹר בְּנִי מִצְוַת אָבִיךָ וְאַל־תִּטֹּשׁ תּוֹרַת אִמֶּֽךָ׃ 20
Óvd meg, fiam, atyád parancsát és el ne hagyjad anyád tanítását;
קׇשְׁרֵם עַל־לִבְּךָ תָמִיד עׇנְדֵם עַל־גַּרְגְּרֹתֶֽךָ׃ 21
kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd azokat nyakadra.
בְּהִתְהַלֶּכְךָ ׀ תַּנְחֶה אֹתָךְ בְּֽשׇׁכְבְּךָ תִּשְׁמֹר עָלֶיךָ וַהֲקִיצוֹתָ הִיא תְשִׂיחֶֽךָ׃ 22
Mikor jársz, az vezetni fog téged, mikor lefekszel, őrködik feletted, s mikor felébredtél, az beszélget veled.
כִּי נֵר מִצְוָה וְתוֹרָה אוֹר וְדֶרֶךְ חַיִּים תּוֹכְחוֹת מוּסָֽר׃ 23
Mert mécses a parancs és a tan világosság, és élet útja az oktatásnak feddései.
לִשְׁמׇרְךָ מֵאֵשֶׁת רָע מֵחֶלְקַת לָשׁוֹן נׇכְרִיָּֽה׃ 24
Hogy megőrizzen téged a rossz asszonytól, a simanyelvű idegen nőtől.
אַל־תַּחְמֹד יׇפְיָהּ בִּלְבָבֶךָ וְאַל־תִּקָּחֲךָ בְּעַפְעַפֶּֽיהָ׃ 25
Ne kívánd meg szépségét szívedben, s el ne fogjon téged szempilláival.
כִּי בְעַד־אִשָּׁה זוֹנָה עַֽד־כִּכַּר ־ לָחֶם וְאֵשֶׁת אִישׁ נֶפֶשׁ יְקָרָה תָצֽוּד׃ 26
Mert parázna asszonyért egy czipó kenyérre jutsz, s férjes asszony a drága lelket vadássza.
הֲיַחְתֶּה אִישׁ אֵשׁ בְּחֵיקוֹ וּבְגָדָיו לֹא תִשָּׂרַֽפְנָה׃ 27
Kaparhat-e valaki tüzet az ölében és ruhái el nem égnek,
אִם־יְהַלֵּךְ אִישׁ עַל־הַגֶּחָלִים וְרַגְלָיו לֹא תִכָּוֶֽינָה׃ 28
avagy járhat-e valaki parázson és lábai meg nem perzselődnek?
כֵּן הַבָּא אֶל־אֵשֶׁת רֵעֵהוּ לֹא יִנָּקֶה כׇּֽל־הַנֹּגֵעַ בָּֽהּ׃ 29
Olyan az, a ki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlenül, bárki hozzányúl.
לֹא־יָבוּזוּ לַגַּנָּב כִּי יִגְנוֹב לְמַלֵּא נַפְשׁוֹ כִּי יִרְעָֽב׃ 30
Nem gúnyolják a tolvajt, midőn lop, hogy kielégítse lelkét, midőn éhezik;
וְנִמְצָא יְשַׁלֵּם שִׁבְעָתָיִם אֶת־כׇּל־הוֹן בֵּיתוֹ יִתֵּֽן׃ 31
ha rajtakapják, hétszeresen fizet, házának egész vagyonát odaadja.
נֹאֵף אִשָּׁה חֲסַר־לֵב מַֽשְׁחִית נַפְשׁוֹ הוּא יַעֲשֶֽׂנָּה׃ 32
Ki házasságot tör asszonnyal, esztelen; a ki önmagát megrontja, az cselekszi ezt.
נֶגַע־וְקָלוֹן יִמְצָא וְחֶרְפָּתוֹ לֹא תִמָּחֶֽה׃ 33
Kárt és szégyent talál, és gyalázata nem töröltetik el.
כִּֽי־קִנְאָה חֲמַת־גָּבֶר וְלֹא־יַחְמוֹל בְּיוֹם נָקָֽם׃ 34
Mert féltékenység a férfiúnak dühe s nem kímél a bosszú napján,
לֹֽא־יִשָּׂא פְּנֵי כׇל־כֹּפֶר וְלֹֽא־יֹאבֶה כִּי תַרְבֶּה־שֹּֽׁחַד׃ 35
nincs tekintettel semmi váltságra s nem enged, noha sokasítod az ajándékot.

< מִשְׁלֵי 6 >