< מִשְׁלֵי 5 >

בְּנִי לְחׇכְמָתִי הַקְשִׁיבָה לִתְבוּנָתִי הַט־אׇזְנֶֽךָ׃ 1
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
לִשְׁמֹר מְזִמּוֹת וְדַעַת שְׂפָתֶיךָ יִנְצֹֽרוּ׃ 2
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
כִּי נֹפֶת תִּטֹּפְנָה שִׂפְתֵי זָרָה וְחָלָק מִשֶּׁמֶן חִכָּֽהּ׃ 3
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
וְֽאַחֲרִיתָהּ מָרָה כַֽלַּעֲנָה חַדָּה כְּחֶרֶב פִּיּֽוֹת׃ 4
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
רַגְלֶיהָ יֹרְדוֹת מָוֶת שְׁאוֹל צְעָדֶיהָ יִתְמֹֽכוּ׃ (Sheol h7585) 5
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
אֹרַח חַיִּים פֶּן־תְּפַלֵּס נָעוּ מַעְגְּלֹתֶיהָ לֹא תֵדָֽע׃ 6
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
וְעַתָּה בָנִים שִׁמְעוּ־לִי וְאַל־תָּסוּרוּ מֵאִמְרֵי־פִֽי׃ 7
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
הַרְחֵק מֵעָלֶיהָ דַרְכֶּךָ וְאַל־תִּקְרַב אֶל־פֶּתַח בֵּיתָֽהּ׃ 8
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
פֶּן־תִּתֵּן לַאֲחֵרִים הוֹדֶךָ וּשְׁנֹתֶיךָ לְאַכְזָרִֽי׃ 9
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
פֶּֽן־יִשְׂבְּעוּ זָרִים כֹּחֶךָ וַעֲצָבֶיךָ בְּבֵית נׇכְרִֽי׃ 10
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
וְנָהַמְתָּ בְאַחֲרִיתֶךָ בִּכְלוֹת בְּשָׂרְךָ וּשְׁאֵרֶֽךָ׃ 11
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
וְֽאָמַרְתָּ אֵיךְ שָׂנֵאתִי מוּסָר וְתוֹכַחַת נָאַץ לִבִּֽי׃ 12
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
וְֽלֹא־שָׁמַעְתִּי בְּקוֹל מוֹרָי וְלִֽמְלַמְּדַי לֹֽא־הִטִּיתִי אׇזְנִֽי׃ 13
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
כִּמְעַט הָיִיתִי בְכׇל־רָע בְּתוֹךְ קָהָל וְעֵדָֽה׃ 14
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
שְׁתֵה־מַיִם מִבּוֹרֶךָ וְנֹזְלִים מִתּוֹךְ בְּאֵרֶֽךָ׃ 15
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
יָפוּצוּ מַעְיְנֹתֶיךָ חוּצָה בָּרְחֹבוֹת פַּלְגֵי־מָֽיִם׃ 16
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
יִֽהְיוּ־לְךָ לְבַדֶּךָ וְאֵין לְזָרִים אִתָּֽךְ׃ 17
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
יְהִֽי־מְקוֹרְךָ בָרוּךְ וּשְׂמַח מֵאֵשֶׁת נְעוּרֶֽךָ׃ 18
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
אַיֶּלֶת אֲהָבִים וְֽיַעֲלַת־חֵן דַּדֶּיהָ יְרַוֻּךָ בְכׇל־עֵת בְּאַהֲבָתָהּ תִּשְׁגֶּה תָמִֽיד׃ 19
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
וְלָמָּה תִשְׁגֶּה בְנִי בְזָרָה וּתְחַבֵּק חֵק נׇכְרִיָּֽה׃ 20
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
כִּי נֹכַח ׀ עֵינֵי יְהֹוָה דַּרְכֵי־אִישׁ וְֽכׇל־מַעְגְּלֹתָיו מְפַלֵּֽס׃ 21
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
עֲֽווֹנֹתָיו יִלְכְּדֻנוֹ אֶת־הָרָשָׁע וּבְחַבְלֵי חַטָּאתוֹ יִתָּמֵֽךְ׃ 22
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
הוּא יָמוּת בְּאֵין מוּסָר וּבְרֹב אִוַּלְתּוֹ יִשְׁגֶּֽה׃ 23
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

< מִשְׁלֵי 5 >