איכה 5

1 זְכֹר יְהֹוָה מֶֽה־הָיָה לָנוּ (הביט) [הַבִּיטָה] וּרְאֵה אֶת־חֶרְפָּתֵֽנוּ׃

Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!

2 נַחֲלָתֵנוּ נֶֽהֶפְכָה לְזָרִים בָּתֵּינוּ לְנׇכְרִֽים׃

Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.

3 יְתוֹמִים הָיִינוּ (אין) [וְאֵין] אָב אִמֹּתֵינוּ כְּאַלְמָנֽוֹת׃

Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.

4 מֵימֵינוּ בְּכֶסֶף שָׁתִינוּ עֵצֵינוּ בִּמְחִיר יָבֹֽאוּ׃

Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.

5 עַל צַוָּארֵנוּ נִרְדָּפְנוּ יָגַעְנוּ (לא) [וְלֹא] הֽוּנַֽח־לָֽנוּ׃

Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.

6 מִצְרַיִם נָתַנּוּ יָד אַשּׁוּר לִשְׂבֹּעַֽ לָֽחֶם׃

Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7 אֲבֹתֵינוּ חָֽטְאוּ (אינם) [וְאֵינָם] (אנחנו) [וַאֲנַחְנוּ] עֲוֺנֹתֵיהֶם סָבָֽלְנוּ׃

Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.

8 עֲבָדִים מָשְׁלוּ בָנוּ פֹּרֵק אֵין מִיָּדָֽם׃

Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.

9 בְּנַפְשֵׁנוּ נָבִיא לַחְמֵנוּ מִפְּנֵי חֶרֶב הַמִּדְבָּֽר׃

Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.

10 עוֹרֵנוּ כְּתַנּוּר נִכְמָרוּ מִפְּנֵי זַלְעֲפוֹת רָעָֽב׃

Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.

11 נָשִׁים בְּצִיּוֹן עִנּוּ בְּתֻלֹת בְּעָרֵי יְהוּדָֽה׃

Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.

12 שָׂרִים בְּיָדָם נִתְלוּ פְּנֵי זְקֵנִים לֹא נֶהְדָּֽרוּ׃

Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.

13 בַּחוּרִים טְחוֹן נָשָׂאוּ וּנְעָרִים בָּעֵץ כָּשָֽׁלוּ׃

Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.

14 זְקֵנִים מִשַּׁעַר שָׁבָתוּ בַּחוּרִים מִנְּגִינָתָֽם׃

Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.

15 שָׁבַת מְשׂוֹשׂ לִבֵּנוּ נֶהְפַּךְ לְאֵבֶל מְחֹלֵֽנוּ׃

Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.

16 נָֽפְלָה עֲטֶרֶת רֹאשֵׁנוּ אֽוֹי־נָא לָנוּ כִּי חָטָֽאנוּ׃

Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.

17 עַל־זֶה הָיָה דָוֶה לִבֵּנוּ עַל־אֵלֶּה חָשְׁכוּ עֵינֵֽינוּ׃

Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:

18 עַל הַר־צִיּוֹן שֶׁשָּׁמֵם שׁוּעָלִים הִלְּכוּ־בֽוֹ׃

Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.

19 אַתָּה יְהֹוָה לְעוֹלָם תֵּשֵׁב כִּסְאֲךָ לְדוֹר וָדֽוֹר׃

Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.

20 לָמָּה לָנֶצַח תִּשְׁכָּחֵנוּ תַּֽעַזְבֵנוּ לְאֹרֶךְ יָמִֽים׃

Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?

21 הֲשִׁיבֵנוּ יְהֹוָה ׀ אֵלֶיךָ (ונשוב) [וְֽנָשׁוּבָה] חַדֵּשׁ יָמֵינוּ כְּקֶֽדֶם׃

Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.

22 כִּי אִם־מָאֹס מְאַסְתָּנוּ קָצַפְתָּ עָלֵינוּ עַד־מְאֹֽד׃ השיבנו יהוה אליך ונשובה חדש ימינו כקדם

Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!