איכה 3

1 אֲנִי הַגֶּבֶר רָאָה עֳנִי בְּשֵׁבֶט עֶבְרָתֽוֹ׃

Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.

2 אוֹתִי נָהַג וַיֹּלַךְ חֹשֶׁךְ וְלֹא־אֽוֹר׃

Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.

3 אַךְ בִּי יָשֻׁב יַהֲפֹךְ יָדוֹ כׇּל־הַיּֽוֹם׃

Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.

4 בִּלָּה בְשָׂרִי וְעוֹרִי שִׁבַּר עַצְמוֹתָֽי׃

Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.

5 בָּנָה עָלַי וַיַּקַּף רֹאשׁ וּתְלָאָֽה׃

Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.

6 בְּמַחֲשַׁכִּים הוֹשִׁיבַנִי כְּמֵתֵי עוֹלָֽם׃

Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.

7 גָּדַר בַּעֲדִי וְלֹא אֵצֵא הִכְבִּיד נְחׇשְׁתִּֽי׃

Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.

8 גַּם כִּי אֶזְעַק וַאֲשַׁוֵּעַ שָׂתַם תְּפִלָּתִֽי׃

Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.

9 גָּדַר דְּרָכַי בְּגָזִית נְתִיבֹתַי עִוָּֽה׃

Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.

10 דֹּב אֹרֵב הוּא לִי (אריה) [אֲרִי] בְּמִסְתָּרִֽים׃

Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.

11 דְּרָכַי סוֹרֵר וַֽיְפַשְּׁחֵנִי שָׂמַנִי שֹׁמֵֽם׃

Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.

12 דָּרַךְ קַשְׁתּוֹ וַיַּצִּיבֵנִי כַּמַּטָּרָא לַחֵֽץ׃

Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.

13 הֵבִיא בְּכִלְיֹתָי בְּנֵי אַשְׁפָּתֽוֹ׃

Bevitte veséimbe tegzének fiait.

14 הָיִיתִי שְּׂחֹק לְכׇל־עַמִּי נְגִינָתָם כׇּל־הַיּֽוֹם׃

Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.

15 הִשְׂבִּיעַנִי בַמְּרוֹרִים הִרְוַנִי לַעֲנָֽה׃

Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.

16 וַיַּגְרֵס בֶּֽחָצָץ שִׁנָּי הִכְפִּישַׁנִי בָּאֵֽפֶר׃

Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.

17 וַתִּזְנַח מִשָּׁלוֹם נַפְשִׁי נָשִׁיתִי טוֹבָֽה׃

Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.

18 וָאֹמַר אָבַד נִצְחִי וְתוֹחַלְתִּי מֵיְהֹוָֽה׃

S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.

19 זְכׇר־עׇנְיִי וּמְרוּדִי לַעֲנָה וָרֹֽאשׁ׃

Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!

20 זָכוֹר תִּזְכּוֹר (ותשיח) [וְתָשׁוֹחַ] עָלַי נַפְשִֽׁי׃

Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.

21 זֹאת אָשִׁיב אֶל־לִבִּי עַל־כֵּן אוֹחִֽיל׃

Ezt veszem szivemre, azért várakozom.

22 חַֽסְדֵי יְהֹוָה כִּי לֹא־תָמְנוּ כִּי לֹא־כָלוּ רַחֲמָֽיו׃

Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.

23 חֲדָשִׁים לַבְּקָרִים רַבָּה אֱמוּנָתֶֽךָ׃

Újak reggelenként, nagy a te hűséged!

24 חֶלְקִי יְהֹוָה אָמְרָה נַפְשִׁי עַל־כֵּן אוֹחִיל לֽוֹ׃

Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.

25 טוֹב יְהֹוָה לְקֹוָו לְנֶפֶשׁ תִּדְרְשֶֽׁנּוּ׃

Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.

26 טוֹב וְיָחִיל וְדוּמָם לִתְשׁוּעַת יְהֹוָֽה׃

Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.

27 טוֹב לַגֶּבֶר כִּֽי־יִשָּׂא עֹל בִּנְעוּרָֽיו׃

Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!

28 יֵשֵׁב בָּדָד וְיִדֹּם כִּי נָטַל עָלָֽיו׃

Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.

29 יִתֵּן בֶּֽעָפָר פִּיהוּ אוּלַי יֵשׁ תִּקְוָֽה׃

Porba tegye száját – hátha van remény.

30 יִתֵּן לְמַכֵּהוּ לֶחִי יִשְׂבַּע בְּחֶרְפָּֽה׃

Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.

31 כִּי לֹא יִזְנַח לְעוֹלָם אֲדֹנָֽי׃

Mert nem vet el örökre az Úr.

32 כִּי אִם־הוֹגָה וְרִחַם כְּרֹב חֲסָדָֽיו׃

Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.

33 כִּי לֹא עִנָּה מִלִּבּוֹ וַיַּגֶּה בְּנֵי־אִֽישׁ׃

Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,

34 לְדַכֵּא תַּחַת רַגְלָיו כֹּל אֲסִירֵי אָֽרֶץ׃

hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,

35 לְהַטּוֹת מִשְׁפַּט־גָּבֶר נֶגֶד פְּנֵי עֶלְיֽוֹן׃

hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;

36 לְ עַ וֵּת אָדָם בְּרִיבוֹ אֲדֹנָי לֹא רָאָֽה׃

hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?

37 מִי זֶה אָמַר וַתֶּהִי אֲדֹנָי לֹא צִוָּֽה׃

Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?

38 מִפִּי עֶלְיוֹן לֹא תֵצֵא הָרָעוֹת וְהַטּֽוֹב׃

A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?

39 מַה־יִּתְאוֹנֵן אָדָם חָי גֶּבֶר עַל־חֲטָאָֽו׃

Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?

40 נַחְפְּשָׂה דְרָכֵינוּ וְֽנַחְקֹרָה וְנָשׁוּבָה עַד־יְהֹוָֽה׃

Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!

41 נִשָּׂא לְבָבֵנוּ אֶל־כַּפָּיִם אֶל־אֵל בַּשָּׁמָֽיִם׃

Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!

42 נַחְנוּ פָשַׁעְנוּ וּמָרִינוּ אַתָּה לֹא סָלָֽחְתָּ׃

Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.

43 סַכּוֹתָה בָאַף וַֽתִּרְדְּפֵנוּ הָרַגְתָּ לֹא חָמָֽלְתָּ׃

Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.

44 סַכּוֹתָה בֶֽעָנָן לָךְ מֵעֲבוֹר תְּפִלָּֽה׃

Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.

45 סְחִי וּמָאוֹס תְּשִׂימֵנוּ בְּקֶרֶב הָעַמִּֽים׃

Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.

46 פָּצוּ עָלֵינוּ פִּיהֶם כׇּל־אֹיְבֵֽינוּ׃

Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.

47 פַּחַד וָפַחַת הָיָה לָנוּ הַשֵּׁאת וְהַשָּֽׁבֶר׃

Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.

48 פַּלְגֵי־מַיִם תֵּרַד עֵינִי עַל־שֶׁבֶר בַּת־עַמִּֽי׃

Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.

49 עֵינִי נִגְּרָה וְלֹא תִדְמֶה מֵאֵין הֲפֻגֽוֹת׃

Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,

50 עַד־יַשְׁקִיף וְיֵרֶא יְהֹוָה מִשָּׁמָֽיִם׃

míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.

51 עֵינִי עֽוֹלְלָה לְנַפְשִׁי מִכֹּל בְּנוֹת עִירִֽי׃

Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.

52 צוֹד צָדוּנִי כַּצִּפּוֹר אֹיְבַי חִנָּֽם׃

Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.

53 צָֽמְתוּ בַבּוֹר חַיָּי וַיַּדּוּ־אֶבֶן בִּֽי׃

Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.

54 צָֽפוּ־מַיִם עַל־רֹאשִׁי אָמַרְתִּי נִגְזָֽרְתִּי׃

Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.

55 קָרָאתִי שִׁמְךָ יְהֹוָה מִבּוֹר תַּחְתִּיּֽוֹת׃

Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.

56 קוֹלִי שָׁמָעְתָּ אַל־תַּעְלֵם אׇזְנְךָ לְרַוְחָתִי לְשַׁוְעָתִֽי׃

Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!

57 קָרַבְתָּ בְּיוֹם אֶקְרָאֶךָּ אָמַרְתָּ אַל־תִּירָֽא׃

Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!

58 רַבְתָּ אֲדֹנָי רִיבֵי נַפְשִׁי גָּאַלְתָּ חַיָּֽי׃

Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.

59 רָאִיתָה יְהֹוָה עַוָּתָתִי שׇׁפְטָה מִשְׁפָּטִֽי׃

Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!

60 רָאִיתָה כׇּל־נִקְמָתָם כׇּל־מַחְשְׁבֹתָם לִֽי׃

Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.

61 שָׁמַעְתָּ חֶרְפָּתָם יְהֹוָה כׇּל־מַחְשְׁבֹתָם עָלָֽי׃

Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.

62 שִׂפְתֵי קָמַי וְהֶגְיוֹנָם עָלַי כׇּל־הַיּֽוֹם׃

Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.

63 שִׁבְתָּם וְקִֽימָתָם הַבִּיטָה אֲנִי מַנְגִּינָתָֽם׃

Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.

64 תָּשִׁיב לָהֶם גְּמוּל יְהֹוָה כְּמַעֲשֵׂה יְדֵיהֶֽם׃

Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!

65 תִּתֵּן לָהֶם מְגִנַּת־לֵב תַּאֲלָֽתְךָ לָהֶֽם׃

Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!

66 תִּרְדֹּף בְּאַף וְתַשְׁמִידֵם מִתַּחַת שְׁמֵי יְהֹוָֽה׃

Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!