איוב 41
| תִּמְשֹׁךְ לִוְיָתָן בְּחַכָּה וּבְחֶבֶל תַּשְׁקִיעַ לְשֹׁנֽוֹ׃ | 1 |
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
| הֲתָשִׂים אַגְמֹן בְּאַפּוֹ וּבְחוֹחַ תִּקֹּב לֶחֱיֽוֹ׃ | 2 |
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
| הֲיַרְבֶּה אֵלֶיךָ תַּחֲנוּנִים אִם־יְדַבֵּר אֵלֶיךָ רַכּֽוֹת׃ | 3 |
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
| הֲיִכְרֹת בְּרִית עִמָּךְ תִּקָּחֶנּוּ לְעֶבֶד עוֹלָֽם׃ | 4 |
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
| הַֽתְשַׂחֶק־בּוֹ כַּצִּפּוֹר וְתִקְשְׁרֶנּוּ לְנַעֲרוֹתֶֽיךָ׃ | 5 |
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
| יִכְרוּ עָלָיו חַבָּרִים יֶחֱצוּהוּ בֵּין כְּֽנַעֲנִֽים׃ | 6 |
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
| הַֽתְמַלֵּא בְשֻׂכּוֹת עוֹרוֹ וּבְצִלְצַל דָּגִים רֹאשֽׁוֹ׃ | 7 |
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
| שִׂים־עָלָיו כַּפֶּךָ זְכֹר מִלְחָמָה אַל־תּוֹסַֽף׃ | 8 |
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
| הֵן־תֹּחַלְתּוֹ נִכְזָבָה הֲגַם אֶל־מַרְאָיו יֻטָֽל׃ | 9 |
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
| לֹֽא־אַכְזָר כִּי יְעוּרֶנּוּ וּמִי הוּא לְפָנַי יִתְיַצָּֽב׃ | 10 |
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
| מִי הִקְדִּימַנִי וַאֲשַׁלֵּם תַּחַת כׇּל־הַשָּׁמַיִם לִי־הֽוּא׃ | 11 |
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
| (לא) [לוֹ־]אַחֲרִישׁ בַּדָּיו וּדְבַר־גְּבוּרוֹת וְחִין עֶרְכּֽוֹ׃ | 12 |
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
| מִֽי־גִלָּה פְּנֵי לְבוּשׁוֹ בְּכֶפֶל רִסְנוֹ מִי יָבֽוֹא׃ | 13 |
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
| דַּלְתֵי פָנָיו מִי פִתֵּחַ סְבִיבוֹת שִׁנָּיו אֵימָֽה׃ | 14 |
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
| גַּאֲוָה אֲפִיקֵי מָגִנִּים סָגוּר חוֹתָם צָֽר׃ | 15 |
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
| אֶחָד בְּאֶחָד יִגַּשׁוּ וְרוּחַ לֹא־יָבֹא בֵינֵיהֶֽם׃ | 16 |
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
| אִישׁ־בְּאָחִיהוּ יְדֻבָּקוּ יִתְלַכְּדוּ וְלֹא יִתְפָּרָֽדוּ׃ | 17 |
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
| עֲטִישֹׁתָיו תָּהֶל אוֹר וְעֵינָיו כְּעַפְעַפֵּי־שָֽׁחַר׃ | 18 |
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
| מִפִּיו לַפִּידִים יַהֲלֹכוּ כִּידוֹדֵי אֵשׁ יִתְמַלָּֽטוּ׃ | 19 |
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
| מִנְּחִירָיו יֵצֵא עָשָׁן כְּדוּד נָפוּחַ וְאַגְמֹֽן׃ | 20 |
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
| נַפְשׁוֹ גֶּחָלִים תְּלַהֵט וְלַהַב מִפִּיו יֵצֵֽא׃ | 21 |
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
| בְּֽצַוָּארוֹ יָלִין עֹז וּלְפָנָיו תָּדוּץ דְּאָבָֽה׃ | 22 |
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
| מַפְּלֵי בְשָׂרוֹ דָבֵקוּ יָצוּק עָלָיו בַּל־יִמּֽוֹט׃ | 23 |
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
| לִבּוֹ יָצוּק כְּמוֹ־אָבֶן וְיָצוּק כְּפֶלַח תַּחְתִּֽית׃ | 24 |
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
| מִשֵּׂתוֹ יָגוּרוּ אֵלִים מִשְּׁבָרִים יִתְחַטָּֽאוּ׃ | 25 |
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
| מַשִּׂיגֵהוּ חֶרֶב בְּלִי תָקוּם חֲנִית מַסָּע וְשִׁרְיָֽה׃ | 26 |
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
| יַחְשֹׁב לְתֶבֶן בַּרְזֶל לְעֵץ רִקָּבוֹן נְחוּשָֽׁה׃ | 27 |
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
| לֹא־יַבְרִיחֶנּוּ בֶן־קָשֶׁת לְקַשׁ נֶהְפְּכוּ־לוֹ אַבְנֵי־קָֽלַע׃ | 28 |
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
| כְּקַשׁ נֶחְשְׁבוּ תוֹתָח וְיִשְׂחַק לְרַעַשׁ כִּידֽוֹן׃ | 29 |
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
| תַּחְתָּיו חַדּוּדֵי חָרֶשׂ יִרְפַּד חָרוּץ עֲלֵי־טִֽיט׃ | 30 |
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
| יַרְתִּיחַ כַּסִּיר מְצוּלָה יָם יָשִׂים כַּמֶּרְקָחָֽה׃ | 31 |
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
| אַחֲרָיו יָאִיר נָתִיב יַחְשֹׁב תְּהוֹם לְשֵׂיבָֽה׃ | 32 |
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
| אֵֽין־עַל־עָפָר מׇשְׁלוֹ הֶעָשׂוּ לִבְלִי־חָֽת׃ | 33 |
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
| אֵֽת־כׇּל־גָּבֹהַּ יִרְאֶה הוּא מֶלֶךְ עַל־כׇּל־בְּנֵי־שָֽׁחַץ׃ | 34 |
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
