< איוב 40 >
וַיַּעַן יְהֹוָה אֶת־אִיּוֹב וַיֹּאמַֽר׃ | 1 |
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
הֲרֹב עִם־שַׁדַּי יִסּוֹר מוֹכִיחַ אֱלוֹהַּ יַעֲנֶֽנָּה׃ | 2 |
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
וַיַּעַן אִיּוֹב אֶת־יְהֹוָה וַיֹּאמַֽר׃ | 3 |
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
הֵן קַלֹּתִי מָה אֲשִׁיבֶךָּ יָדִי שַׂמְתִּי לְמוֹ־פִֽי׃ | 4 |
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
אַחַת דִּבַּרְתִּי וְלֹא אֶעֱנֶה וּשְׁתַּיִם וְלֹא אוֹסִֽיף׃ | 5 |
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
וַיַּעַן־יְהֹוָה אֶת־אִיּוֹב (מנסערה) [מִן ׀ סְעָרָה] וַיֹּאמַֽר׃ | 6 |
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
אֱזׇר־נָא כְגֶבֶר חֲלָצֶיךָ אֶשְׁאָלְךָ וְהוֹדִיעֵֽנִי׃ | 7 |
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
הַאַף תָּפֵר מִשְׁפָּטִי תַּרְשִׁיעֵנִי לְמַעַן תִּצְדָּֽק׃ | 8 |
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
וְאִם־זְרוֹעַ כָּאֵל ׀ לָךְ וּבְקוֹל כָּמֹהוּ תַרְעֵֽם׃ | 9 |
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
עֲדֵה נָא גָאוֹן וָגֹבַהּ וְהוֹד וְהָדָר תִּלְבָּֽשׁ׃ | 10 |
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
הָפֵץ עֶבְרוֹת אַפֶּךָ וּרְאֵה כׇל־גֵּאֶה וְהַשְׁפִּילֵֽהוּ׃ | 11 |
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
רְאֵה כׇל־גֵּאֶה הַכְנִיעֵהוּ וַהֲדֹךְ רְשָׁעִים תַּחְתָּֽם׃ | 12 |
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
טׇמְנֵם בֶּעָפָר יָחַד פְּנֵיהֶם חֲבֹשׁ בַּטָּמֽוּן׃ | 13 |
Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
וְגַם־אֲנִי אוֹדֶךָּ כִּֽי־תוֹשִׁעַ לְךָ יְמִינֶֽךָ׃ | 14 |
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
הִנֵּה־נָא בְהֵמוֹת אֲשֶׁר־עָשִׂיתִי עִמָּךְ חָצִיר כַּבָּקָר יֹאכֵֽל׃ | 15 |
Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
הִנֵּה־נָא כֹחוֹ בְמׇתְנָיו וְאוֹנוֹ בִּשְׁרִירֵי בִטְנֽוֹ׃ | 16 |
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
יַחְפֹּץ זְנָבוֹ כְמוֹ־אָרֶז גִּידֵי פַחֲדָו יְשֹׂרָֽגוּ׃ | 17 |
Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
עֲצָמָיו אֲפִיקֵי נְחֻשָׁה גְּרָמָיו כִּמְטִיל בַּרְזֶֽל׃ | 18 |
Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
הוּא רֵאשִׁית דַּרְכֵי־אֵל הָעֹשׂוֹ יַגֵּשׁ חַרְבּֽוֹ׃ | 19 |
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
כִּי־בוּל הָרִים יִשְׂאוּ־לוֹ וְֽכׇל־חַיַּת הַשָּׂדֶה יְשַׂחֲקוּ־שָֽׁם׃ | 20 |
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
תַּֽחַת־צֶאֱלִים יִשְׁכָּב בְּסֵתֶר קָנֶה וּבִצָּֽה׃ | 21 |
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
יְסֻכֻּהוּ צֶאֱלִים צִֽלְלוֹ יְסֻבּוּהוּ עַרְבֵי־נָֽחַל׃ | 22 |
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
הֵן יַעֲשֹׁק נָהָר לֹא יַחְפּוֹז יִבְטַח ׀ כִּֽי־יָגִיחַ יַרְדֵּן אֶל־פִּֽיהוּ׃ | 23 |
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
בְּעֵינָיו יִקָּחֶנּוּ בְּמוֹקְשִׁים יִנְקׇב־אָֽף׃ | 24 |
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!