איוב 38

1 וַיַּֽעַן־יְהֹוָה אֶת־אִיּוֹב (מנהסערה) [מִן ׀ הַסְּעָרָה] וַיֹּאמַֽר׃

S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:

2 מִי זֶה ׀ מַחְשִׁיךְ עֵצָה בְמִלִּין בְּֽלִי־דָֽעַת׃

Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.

3 אֱזׇר־נָא כְגֶבֶר חֲלָצֶיךָ וְאֶשְׁאָלְךָ וְהוֹדִיעֵֽנִי׃

Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.

4 אֵיפֹה הָיִיתָ בְּיׇסְדִי־אָרֶץ הַגֵּד אִם־יָדַעְתָּ בִינָֽה׃

Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!

5 מִי־שָׂם מְמַדֶּיהָ כִּי תֵדָע אוֹ מִֽי־נָטָה עָלֶיהָ קָּֽו׃

Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?

6 עַל־מָה אֲדָנֶיהָ הׇטְבָּעוּ אוֹ מִי־יָרָה אֶבֶן פִּנָּתָֽהּ׃

Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?

7 בְּרׇן־יַחַד כּוֹכְבֵי בֹקֶר וַיָּרִיעוּ כׇּל־בְּנֵי אֱלֹהִֽים׃

Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;

8 וַיָּסֶךְ בִּדְלָתַיִם יָם בְּגִיחוֹ מֵרֶחֶם יֵצֵֽא׃

s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;

9 בְּשׂוּמִי עָנָן לְבֻשׁוֹ וַעֲרָפֶל חֲתֻלָּתֽוֹ׃

midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,

10 וָאֶשְׁבֹּר עָלָיו חֻקִּי וָאָשִׂים בְּרִיחַ וּדְלָתָֽיִם׃

és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,

11 וָאֹמַר עַד־פֹּה תָבוֹא וְלֹא תֹסִיף וּפֹא־יָשִׁית בִּגְאוֹן גַּלֶּֽיךָ׃

és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!

12 הֲֽמִיָּמֶיךָ צִוִּיתָ בֹּקֶר (ידעתה שחר) [יִדַּעְתָּ הַשַּׁחַר] מְקֹמֽוֹ׃

Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?

13 לֶאֱחֹז בְּכַנְפוֹת הָאָרֶץ וְיִנָּעֲרוּ רְשָׁ עִ ים מִמֶּֽנָּה׃

Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:

14 תִּתְהַפֵּךְ כְּחֹמֶר חוֹתָם וְיִֽתְיַצְּבוּ כְּמוֹ לְבֽוּשׁ׃

elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;

15 וְיִמָּנַע מֵרְשָׁ עִ ים אוֹרָם וּזְרוֹעַ רָמָה תִּשָּׁבֵֽר׃

s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.

16 הֲבָאתָ עַד־נִבְכֵי־יָם וּבְחֵקֶר תְּהוֹם הִתְהַלָּֽכְתָּ׃

Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?

17 הֲנִגְלוּ לְךָ שַׁעֲרֵי־מָוֶת וְשַׁעֲרֵי צַלְמָוֶת תִּרְאֶֽה׃

Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?

18 הִתְבֹּנַנְתָּ עַד־רַחֲבֵי־אָרֶץ הַגֵּד אִם־יָדַעְתָּ כֻלָּֽהּ׃

Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.

19 אֵי־זֶה הַדֶּרֶךְ יִשְׁכׇּן־אוֹר וְחֹשֶׁךְ אֵי־זֶה מְקֹמֽוֹ׃

Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,

20 כִּי תִקָּחֶנּוּ אֶל־גְּבוּלוֹ וְכִי־תָבִין נְתִיבוֹת בֵּיתֽוֹ׃

hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?

21 יָדַעְתָּ כִּי־אָז תִּוָּלֵד וּמִסְפַּר יָמֶיךָ רַבִּֽים׃

Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!

22 הֲבָאתָ אֶל־אֹצְרוֹת שָׁלֶג וְאוֹצְרוֹת בָּרָד תִּרְאֶֽה׃

Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,

23 אֲשֶׁר־חָשַׂכְתִּי לְעֶת־צָר לְיוֹם קְרָב וּמִלְחָמָֽה׃

melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.

24 אֵי־זֶה הַדֶּרֶךְ יֵחָלֶק אוֹר יָפֵץ קָדִים עֲלֵי־אָֽרֶץ׃

Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?

25 מִֽי־פִלַּג לַשֶּׁטֶף תְּעָלָה וְדֶרֶךְ לַחֲזִיז קֹלֽוֹת׃

Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,

26 לְהַמְטִיר עַל־אֶרֶץ לֹא־אִישׁ מִדְבָּר לֹא־אָדָם בּֽוֹ׃

hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.

27 לְהַשְׂבִּיעַ שֹׁאָה וּמְשֹׁאָה וּלְהַצְמִיחַ מֹצָא דֶֽשֶׁא׃

Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?

28 הֲיֵשׁ־לַמָּטָר אָב אוֹ מִי־הוֹלִיד אֶגְלֵי־טָֽל׃

Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?

29 מִבֶּטֶן מִי יָצָא הַקָּרַח וּכְפֹר שָׁמַיִם מִי יְלָדֽוֹ׃

Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?

30 כָּאֶבֶן מַיִם יִתְחַבָּאוּ וּפְנֵי תְהוֹם יִתְלַכָּֽדוּ׃

Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.

31 הַֽתְקַשֵּׁר מַעֲדַנּוֹת כִּימָה אֽוֹ־מֹשְׁכוֹת כְּסִיל תְּפַתֵּֽחַ׃

Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;

32 הֲתֹצִיא מַזָּרוֹת בְּעִתּוֹ וְעַיִשׁ עַל־בָּנֶיהָ תַנְחֵֽם׃

kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?

33 הֲיָדַעְתָּ חֻקּוֹת שָׁמָיִם אִם־תָּשִׂים מִשְׁטָרוֹ בָאָֽרֶץ׃

Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?

34 הֲתָרִים לָעָב קוֹלֶךָ וְֽשִׁפְעַת־מַיִם תְּכַסֶּֽךָּ׃

Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?

35 הַֽתְשַׁלַּח בְּרָקִים וְיֵלֵכוּ וְיֹֽאמְרוּ לְךָ הִנֵּֽנוּ׃

Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?

36 מִי־שָׁת בַּטֻּחוֹת חׇכְמָה אוֹ מִֽי־נָתַן לַשֶּׂכְוִי בִינָֽה׃

Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?

37 מִֽי־יְסַפֵּר שְׁחָקִים בְּחׇכְמָה וְנִבְלֵי שָׁמַיִם מִי יַשְׁכִּֽיב׃

Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?

38 בְּצֶקֶת עָפָר לַמּוּצָק וּרְגָבִים יְדֻבָּֽקוּ׃

Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?

39 הֲתָצוּד לְלָבִיא טָרֶף וְחַיַּת כְּפִירִים תְּמַלֵּֽא׃

Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;

40 כִּֽי־יָשֹׁחוּ בַמְּעוֹנוֹת יֵֽשְׁבוּ בַסֻּכָּה לְמוֹ־אָֽרֶב׃

midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?

41 מִי יָכִין לָעֹרֵב צֵידוֹ כִּֽי־יְלָדָו אֶל־אֵל יְשַׁוֵּעוּ יִתְעוּ לִבְלִי־אֹֽכֶל׃

Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?