< איוב 26 >

וַיַּעַן אִיּוֹב וַיֹּאמַֽר׃ 1
Jób pedig felele, és monda:
מֶה־עָזַרְתָּ לְלֹא־כֹחַ הוֹשַׁעְתָּ זְרוֹעַ לֹא־עֹֽז׃ 2
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
מַה־יָּעַצְתָּ לְלֹא חׇכְמָה וְתֻשִׁיָּה לָרֹב הוֹדָֽעְתָּ׃ 3
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
אֶת־מִי הִגַּדְתָּ מִלִּין וְנִשְׁמַת־מִי יָצְאָה מִמֶּֽךָּ׃ 4
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
הָרְפָאִים יְחוֹלָלוּ מִתַּחַת מַיִם וְשֹׁכְנֵיהֶֽם׃ 5
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
עָרוֹם שְׁאוֹל נֶגְדּוֹ וְאֵין כְּסוּת לָאֲבַדּֽוֹן׃ (Sheol h7585) 6
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol h7585)
נֹטֶה צָפוֹן עַל־תֹּהוּ תֹּלֶה אֶרֶץ עַל־בְּלִי־מָֽה׃ 7
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
צֹרֵֽר־מַיִם בְּעָבָיו וְלֹֽא־נִבְקַע עָנָן תַּחְתָּֽם׃ 8
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
מְאַחֵז פְּנֵֽי־כִסֵּה פַּרְשֵׁז עָלָיו עֲנָנֽוֹ׃ 9
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
חֹֽק־חָג עַל־פְּנֵי־מָיִם עַד־תַּכְלִית אוֹר עִם־חֹֽשֶׁךְ׃ 10
Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
עַמּוּדֵי שָׁמַיִם יְרוֹפָפוּ וְיִתְמְהוּ מִגַּעֲרָתֽוֹ׃ 11
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
בְּכֹחוֹ רָגַע הַיָּם (ובתובנתו) [וּבִתְבוּנָתוֹ] מָחַץ רָֽהַב׃ 12
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
בְּרוּחוֹ שָׁמַיִם שִׁפְרָה חֹלְלָה יָדוֹ נָחָשׁ בָּרִֽחַ׃ 13
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
הֶן־אֵלֶּה ׀ קְצוֹת דְּרָכָו וּמַה־שֵּׁמֶץ דָּבָר נִשְׁמַע־בּוֹ וְרַעַם גְּבוּרֹתָו מִי יִתְבּוֹנָֽן׃ 14
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

< איוב 26 >