איוב 15

1 וַיַּעַן אֱלִיפַז הַֽתֵּימָנִי וַיֹּאמַֽר׃

Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:

2 הֶחָכָם יַעֲנֶה דַעַת־רוּחַ וִימַלֵּא קָדִים בִּטְנֽוֹ׃

Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –

3 הוֹכֵחַ בְּדָבָר לֹא יִסְכּוֹן וּמִלִּים לֹא־יוֹעִיל בָּֽם׃

bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.

4 אַף־אַתָּה תָּפֵר יִרְאָה וְתִגְרַע שִׂיחָה לִפְנֵי־אֵֽל׃

Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.

5 כִּי יְאַלֵּף עֲוֺנְךָ פִיךָ וְתִבְחַר לְשׁוֹן עֲרוּמִֽים׃

Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.

6 יַרְשִׁיעֲךָ פִיךָ וְלֹא־אָנִי וּשְׂפָתֶיךָ יַעֲנוּ־בָֽךְ׃

Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.

7 הֲרִאישׁוֹן אָדָם תִּוָּלֵד וְלִפְנֵי גְבָעוֹת חוֹלָֽלְתָּ׃

Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?

8 הַבְסוֹד אֱלוֹהַּ תִּשְׁמָע וְתִגְרַע אֵלֶיךָ חׇכְמָֽה׃

Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?

9 מַה־יָּדַעְתָּ וְלֹא נֵדָע תָּבִין וְֽלֹא־עִמָּנוּ הֽוּא׃

Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?

10 גַּם־שָׂב גַּם־יָשִׁישׁ בָּנוּ כַּבִּיר מֵאָבִיךָ יָמִֽים׃

Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.

11 הַמְעַט מִמְּךָ תַּנְחוּמוֹת אֵל וְדָבָר לָאַט עִמָּֽךְ׃

Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?

12 מַה־יִּקָּחֲךָ לִבֶּךָ וּֽמַה־יִּרְזְמוּן עֵינֶֽיךָ׃

Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,

13 כִּֽי־תָשִׁיב אֶל־אֵל רוּחֶךָ וְהֹצֵאתָ מִפִּיךָ מִלִּֽין׃

hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?

14 מָה־אֱנוֹשׁ כִּֽי־יִזְכֶּה וְכִי־יִצְדַּק יְלוּד אִשָּֽׁה׃

Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?

15 הֵן בִּקְדֹשָׁו לֹא יַאֲמִין וְשָׁמַיִם לֹא־זַכּוּ בְעֵינָֽיו׃

Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;

16 אַף כִּי־נִתְעָב וְֽנֶאֱלָח אִישׁ־שֹׁתֶה כַמַּיִם עַוְלָֽה׃

hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.

17 אֲחַוְךָ שְֽׁמַֽע־לִי וְזֶֽה־חָזִיתִי וַאֲסַפֵּֽרָה׃

Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;

18 אֲשֶׁר־חֲכָמִים יַגִּידוּ וְלֹא כִחֲדוּ מֵאֲבוֹתָֽם׃

a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –

19 לָהֶם לְבַדָּם נִתְּנָה הָאָרֶץ וְלֹא־עָבַר זָר בְּתוֹכָֽם׃

nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:

20 כׇּל־יְמֵי רָשָׁע הוּא מִתְחוֹלֵל וּמִסְפַּר שָׁנִים נִצְפְּנוּ לֶעָרִֽיץ׃

A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.

21 קוֹל־פְּחָדִים בְּאׇזְנָיו בַּשָּׁלוֹם שׁוֹדֵד יְבוֹאֶֽנּוּ׃

Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.

22 לֹא־יַאֲמִין שׁוּב מִנִּי־חֹשֶׁךְ (וצפו) [וְצָפוּי] הוּא אֱלֵי־חָֽרֶב׃

Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.

23 נֹדֵד הוּא לַלֶּחֶם אַיֵּה יָדַע ׀ כִּי־נָכוֹן בְּיָדוֹ יֽוֹם־חֹֽשֶׁךְ׃

Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.

24 יְֽבַעֲתֻהוּ צַר וּמְצוּקָה תִּתְקְפֵהוּ כְּמֶלֶךְ ׀ עָתִיד לַכִּידֽוֹר׃

Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.

25 כִּֽי־נָטָה אֶל־אֵל יָדוֹ וְאֶל־שַׁדַּי יִתְגַּבָּֽר׃

Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;

26 יָרוּץ אֵלָיו בְּצַוָּאר בַּעֲבִי גַּבֵּי מָגִנָּֽיו׃

nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.

27 כִּֽי־כִסָּה פָנָיו בְּחֶלְבּוֹ וַיַּעַשׂ פִּימָה עֲלֵי־כָֽסֶל׃

Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.

28 וַיִּשְׁכּוֹן ׀ עָרִים נִכְחָדוֹת בָּתִּים לֹא־יֵשְׁבוּ לָמוֹ אֲשֶׁר הִתְעַתְּדוּ לְגַלִּֽים׃

Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.

29 לֹֽא־יֶעְשַׁר וְלֹא־יָקוּם חֵילוֹ וְלֹא־יִטֶּה לָאָרֶץ מִנְלָֽם׃

Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;

30 לֹֽא־יָסוּר ׀ מִנִּי־חֹשֶׁךְ יֹנַקְתּוֹ תְּיַבֵּשׁ שַׁלְהָבֶת וְיָסוּר בְּרוּחַ פִּֽיו׃

nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.

31 אַל־יַאֲמֵן בַּשָּׁו נִתְעָה כִּי־שָׁוְא תִּהְיֶה תְמוּרָתֽוֹ׃

Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.

32 בְּֽלֹא־יוֹמוֹ תִּמָּלֵא וְכִפָּתוֹ לֹא רַעֲנָֽנָה׃

Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.

33 יַחְמֹס כַּגֶּפֶן בִּסְרוֹ וְיַשְׁלֵךְ כַּזַּיִת נִצָּתֽוֹ׃

Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.

34 כִּֽי־עֲדַת חָנֵף גַּלְמוּד וְאֵשׁ אָכְלָה אׇהֳלֵי־שֹֽׁחַד׃

Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:

35 הָרֹה עָמָל וְיָלֹֽד אָוֶן וּבִטְנָם תָּכִין מִרְמָֽה׃

bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.