< איוב 13 >

הֶן־כֹּל רָאֲתָה עֵינִי שָֽׁמְעָה אׇזְנִי וַתָּבֶן לָֽהּ׃ 1
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
כְּֽדַעְתְּכֶם יָדַעְתִּי גַם־אָנִי לֹֽא־נֹפֵל אָנֹכִי מִכֶּֽם׃ 2
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
אוּלָם אֲנִי אֶל־שַׁדַּי אֲדַבֵּר וְהוֹכֵחַ אֶל־אֵל אֶחְפָּֽץ׃ 3
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
וְֽאוּלָם אַתֶּם טֹפְלֵי־שָׁקֶר רֹפְאֵי אֱלִל כֻּלְּכֶֽם׃ 4
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
מִי־יִתֵּן הַחֲרֵשׁ תַּחֲרִישׁוּן וּתְהִי לָכֶם לְחׇכְמָֽה׃ 5
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
שִׁמְעוּ־נָא תוֹכַחְתִּי וְרִבוֹת שְׂפָתַי הַקְשִֽׁיבוּ׃ 6
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
הַלְאֵל תְּדַבְּרוּ עַוְלָה וְלוֹ תְּֽדַבְּרוּ רְמִיָּֽה׃ 7
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
הֲפָנָיו תִּשָּׂאוּן אִם־לָאֵל תְּרִיבֽוּן׃ 8
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
הֲטוֹב כִּֽי־יַחְקֹר אֶתְכֶם אִם־כְּהָתֵל בֶּאֱנוֹשׁ תְּהָתֵלּוּ בֽוֹ׃ 9
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
הוֹכֵחַ יוֹכִיחַ אֶתְכֶם אִם־בַּסֵּתֶר פָּנִים תִּשָּׂאֽוּן׃ 10
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
הֲלֹא שְׂאֵתוֹ תְּבַעֵת אֶתְכֶם וּפַחְדּוֹ יִפֹּל עֲלֵיכֶֽם׃ 11
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
זִֽכְרֹנֵיכֶם מִשְׁלֵי־אֵפֶר לְגַבֵּי־חֹמֶר גַּבֵּיכֶֽם׃ 12
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
הַחֲרִישׁוּ מִמֶּנִּי וַאֲדַבְּרָה־אָנִי וְיַעֲבֹר עָלַי מָֽה׃ 13
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
עַל־מָה ׀ אֶשָּׂא בְשָׂרִי בְשִׁנָּי וְנַפְשִׁי אָשִׂים בְּכַפִּֽי׃ 14
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
הֵן יִקְטְלֵנִי (לא) [לוֹ] אֲיַחֵל אַךְ־דְּרָכַי אֶל־פָּנָיו אוֹכִֽיחַ׃ 15
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
גַּם־הוּא־לִי לִישׁוּעָה כִּי־לֹא לְפָנָיו חָנֵף יָבֽוֹא׃ 16
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
שִׁמְעוּ שָׁמוֹעַ מִלָּתִי וְאַחֲוָתִי בְּאׇזְנֵיכֶֽם׃ 17
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
הִנֵּה־נָא עָרַכְתִּי מִשְׁפָּט יָדַעְתִּי כִּי־אֲנִי אֶצְדָּֽק׃ 18
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
מִי־הוּא יָרִיב עִמָּדִי כִּֽי־עַתָּה אַחֲרִישׁ וְאֶגְוָֽע׃ 19
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
אַךְ־שְׁתַּיִם אַל־תַּעַשׂ עִמָּדִי אָז מִפָּנֶיךָ לֹא אֶסָּתֵֽר׃ 20
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
כַּפְּךָ מֵעָלַי הַרְחַק וְאֵמָתְךָ אַֽל־תְּבַעֲתַֽנִּי׃ 21
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
וּקְרָא וְאָנֹכִי אֶעֱנֶה אֽוֹ־אֲדַבֵּר וַהֲשִׁיבֵֽנִי׃ 22
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
כַּמָּה לִי עֲוֺנוֹת וְחַטָּאוֹת פִּֽשְׁעִי וְחַטָּאתִי הֹדִיעֵֽנִי׃ 23
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
לָֽמָּה־פָנֶיךָ תַסְתִּיר וְתַחְשְׁבֵנִי לְאוֹיֵב לָֽךְ׃ 24
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
הֶעָלֶה נִדָּף תַּעֲרוֹץ וְאֶת־קַשׁ יָבֵשׁ תִּרְדֹּֽף׃ 25
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
כִּֽי־תִכְתֹּב עָלַי מְרֹרוֹת וְתוֹרִישֵׁנִי עֲוֺנוֹת נְעוּרָֽי׃ 26
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
וְתָשֵׂם בַּסַּד ׀ רַגְלַי וְתִשְׁמוֹר כׇּל־אׇרְחוֹתָי עַל־שׇׁרְשֵׁי רַגְלַי תִּתְחַקֶּֽה׃ 27
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
וְהוּא כְּרָקָב יִבְלֶה כְּבֶגֶד אֲכָלוֹ עָֽשׁ׃ 28
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:

< איוב 13 >