תהילים 95
| לכו נרננה ליהוה נריעה לצור ישענו | 1 |
Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
| נקדמה פניו בתודה בזמרות נריע לו | 2 |
Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
| כי אל גדול יהוה ומלך גדול על-כל-אלהים | 3 |
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
| אשר בידו מחקרי-ארץ ותועפת הרים לו | 4 |
A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
| אשר-לו הים והוא עשהו ויבשת ידיו יצרו | 5 |
A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
| באו נשתחוה ונכרעה נברכה לפני-יהוה עשנו | 6 |
Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
| כי הוא אלהינו-- ואנחנו עם מרעיתו וצאן ידו היום אם-בקלו תשמעו | 7 |
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
| אל-תקשו לבבכם כמריבה כיום מסה במדבר | 8 |
Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
| אשר נסוני אבותיכם בחנוני גם-ראו פעלי | 9 |
A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
| ארבעים שנה אקוט בדור-- ואמר עם תעי לבב הם והם לא-ידעו דרכי | 10 |
Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
| אשר-נשבעתי באפי אם-יבאון אל-מנוחתי | 11 |
A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.
