תהילים 88
| שיר מזמור לבני-קרח למנצח על-מחלת לענות משכיל להימן האזרחי ב יהוה אלהי ישועתי-- יום-צעקתי בלילה נגדך | 1 |
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
| תבוא לפניך תפלתי הטה אזנך לרנתי | 2 |
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
| כי-שבעה ברעות נפשי וחיי לשאול הגיעו (Sheol h7585) | 3 |
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
| נחשבתי עם-יורדי בור הייתי כגבר אין-איל | 4 |
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
| במתים חפשי כמו חללים שכבי קבר-- אשר לא זכרתם עוד והמה מידך נגזרו | 5 |
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
| שתני בבור תחתיות במחשכים במצלות | 6 |
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
| עלי סמכה חמתך וכל-משבריך ענית סלה | 7 |
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
| הרחקת מידעי ממני שתני תועבות למו כלא ולא אצא | 8 |
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
| עיני דאבה מני-עני קראתיך יהוה בכל-יום שטחתי אליך כפי | 9 |
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
| הלמתים תעשה-פלא אם-רפאים יקומו יודוך סלה | 10 |
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
| היספר בקבר חסדך אמונתך באבדון | 11 |
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
| היודע בחשך פלאך וצדקתך בארץ נשיה | 12 |
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
| ואני אליך יהוה שועתי ובבקר תפלתי תקדמך | 13 |
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
| למה יהוה תזנח נפשי תסתיר פניך ממני | 14 |
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
| עני אני וגוע מנער נשאתי אמיך אפונה | 15 |
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
| עלי עברו חרוניך בעותיך צמתותני | 16 |
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
| סבוני כמים כל-היום הקיפו עלי יחד | 17 |
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
| הרחקת ממני אהב ורע מידעי מחשך | 18 |
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
