< תהילים 74 >
משכיל לאסף למה אלהים זנחת לנצח יעשן אפך בצאן מרעיתך | 1 |
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
זכר עדתך קנית קדם-- גאלת שבט נחלתך הר-ציון זה שכנת בו | 2 |
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
הרימה פעמיך למשאות נצח כל-הרע אויב בקדש | 3 |
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
שאגו צרריך בקרב מועדך שמו אותתם אתות | 4 |
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
יודע כמביא למעלה בסבך-עץ קרדמות | 5 |
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
ועת (ועתה) פתוחיה יחד-- בכשיל וכילפות יהלמון | 6 |
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
שלחו באש מקדשך לארץ חללו משכן-שמך | 7 |
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
אמרו בלבם נינם יחד שרפו כל-מועדי-אל בארץ | 8 |
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
אותתינו לא ראינו אין-עוד נביא ולא-אתנו ידע עד-מה | 9 |
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
עד-מתי אלהים יחרף צר ינאץ אויב שמך לנצח | 10 |
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
למה תשיב ידך וימינך מקרב חוקך (חיקך) כלה | 11 |
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
ואלהים מלכי מקדם פעל ישועות בקרב הארץ | 12 |
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
אתה פוררת בעזך ים שברת ראשי תנינים על-המים | 13 |
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
אתה רצצת ראשי לויתן תתננו מאכל לעם לציים | 14 |
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
אתה בקעת מעין ונחל אתה הובשת נהרות איתן | 15 |
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
לך יום אף-לך לילה אתה הכינות מאור ושמש | 16 |
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
אתה הצבת כל-גבולות ארץ קיץ וחרף אתה יצרתם | 17 |
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
זכר-זאת--אויב חרף יהוה ועם נבל נאצו שמך | 18 |
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
אל-תתן לחית נפש תורך חית ענייך אל-תשכח לנצח | 19 |
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
הבט לברית כי מלאו מחשכי-ארץ נאות חמס | 20 |
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
אל-ישב דך נכלם עני ואביון יהללו שמך | 21 |
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
קומה אלהים ריבה ריבך זכר חרפתך מני-נבל כל-היום | 22 |
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
אל-תשכח קול צרריך שאון קמיך עלה תמיד | 23 |
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!