< תהילים 73 >

מזמור לאסף אך טוב לישראל אלהים-- לברי לבב 1
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
ואני--כמעט נטוי (נטיו) רגלי כאין שפכה (שפכו) אשרי 2
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
כי-קנאתי בהוללים שלום רשעים אראה 3
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
כי אין חרצבות למותם ובריא אולם 4
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
בעמל אנוש אינמו ועם-אדם לא ינגעו 5
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
לכן ענקתמו גאוה יעטף-שית חמס למו 6
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
יצא מחלב עינמו עברו משכיות לבב 7
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
ימיקו וידברו ברע עשק ממרום ידברו 8
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
שתו בשמים פיהם ולשונם תהלך בארץ 9
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
לכן ישיב (ישוב) עמו הלם ומי מלא ימצו למו 10
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
ואמרו איכה ידע-אל ויש דעה בעליון 11
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
הנה-אלה רשעים ושלוי עולם השגו-חיל 12
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
אך-ריק זכיתי לבבי וארחץ בנקיון כפי 13
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
ואהי נגוע כל-היום ותוכחתי לבקרים 14
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
אם-אמרתי אספרה כמו הנה דור בניך בגדתי 15
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
ואחשבה לדעת זאת עמל היא (הוא) בעיני 16
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
עד-אבוא אל-מקדשי-אל אבינה לאחריתם 17
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
אך בחלקות תשית למו הפלתם למשואות 18
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
איך היו לשמה כרגע ספו תמו מן-בלהות 19
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
כחלום מהקיץ-- אדני בעיר צלמם תבזה 20
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
כי יתחמץ לבבי וכליותי אשתונן 21
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
ואני-בער ולא אדע בהמות הייתי עמך 22
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
ואני תמיד עמך אחזת ביד-ימיני 23
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
בעצתך תנחני ואחר כבוד תקחני 24
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
מי-לי בשמים ועמך לא-חפצתי בארץ 25
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
כלה שארי ולבבי צור-לבבי וחלקי--אלהים לעולם 26
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
כי-הנה רחקיך יאבדו הצמתה כל-זונה ממך 27
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
ואני קרבת אלהים-- לי-טוב שתי באדני יהוה מחסי לספר כל-מלאכותיך 28
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

< תהילים 73 >