< תהילים 41 >
למנצח מזמור לדוד ב אשרי משכיל אל-דל ביום רעה ימלטהו יהוה | 1 |
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló.
יהוה ישמרהו ויחיהו--יאשר (ואשר) בארץ ואל-תתנהו בנפש איביו | 2 |
Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.
יהוה--יסעדנו על-ערש דוי כל-משכבו הפכת בחליו | 3 |
Az Örökkévalö támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőkelyét megforgattad betegségében.
אני-אמרתי יהוה חנני רפאה נפשי כי-חטאתי לך | 4 |
Én azt. mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyitsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
אויבי--יאמרו רע לי מתי ימות ואבד שמו | 5 |
Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?
ואם-בא לראות שוא ידבר--לבו יקבץ-און לו יצא לחוץ ידבר | 6 |
És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utczára, elmondja.
יחד--עלי יתלחשו כל-שנאי עלי--יחשבו רעה לי | 7 |
Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, a mi rossz nekem:
דבר-בליעל יצוק בו ואשר שכב לא-יוסיף לקום | 8 |
Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!
גם-איש שלומי אשר-בטחתי בו-- אוכל לחמי הגדיל עלי עקב | 9 |
Meghitt emberem is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám.
ואתה יהוה חנני והקימני ואשלמה להם | 10 |
De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.
בזאת ידעתי כי-חפצת בי כי לא-יריע איבי עלי | 11 |
Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.
ואני--בתמי תמכת בי ותציבני לפניך לעולם | 12 |
Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.
ברוך יהוה אלהי ישראל--מהעולם ועד העולם אמן ואמן | 13 |
Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.