תהילים 39

1 למנצח לידיתון (לידותון) מזמור לדוד ב אמרתי-- אשמרה דרכי מחטוא בלשוני אשמרה לפי מחסום-- בעד רשע לנגדי

Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

2 נאלמתי דומיה החשיתי מטוב וכאבי נעכר

Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

3 חם-לבי בקרבי--בהגיגי תבער-אש דברתי בלשוני

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

4 הודיעני יהוה קצי--ומדת ימי מה-היא אדעה מה-חדל אני

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

5 הנה טפחות נתתה ימי-- וחלדי כאין נגדך אך כל-הבל כל-אדם נצב סלה

Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)

6 אך-בצלם יתהלך-איש-- אך-הבל יהמיון יצבר ולא-ידע מי-אספם

Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

7 ועתה מה-קויתי אדני-- תוחלתי לך היא

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

8 מכל-פשעי הצילני חרפת נבל אל-תשימני

Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

9 נאלמתי לא אפתח-פי כי אתה עשית

Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

10 הסר מעלי נגעך מתגרת ידך אני כליתי

Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

11 בתוכחות על-עון יסרת איש-- ותמס כעש חמודו אך הבל כל-אדם סלה

Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)

12 שמעה תפלתי יהוה ושועתי האזינה-- אל-דמעתי אל-תחרש כי גר אנכי עמך תושב ככל-אבותי

Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

13 השע ממני ואבליגה-- בטרם אלך ואינני

Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!