תהילים 2

1 למה רגשו גוים ולאמים יהגו-ריק

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 יתיצבו מלכי-ארץ-- ורוזנים נוסדו-יחד על-יהוה ועל-משיחו

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 ננתקה את-מוסרותימו ונשליכה ממנו עבתימו

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 יושב בשמים ישחק אדני ילעג-למו

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 אז ידבר אלימו באפו ובחרונו יבהלמו

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 ואני נסכתי מלכי על-ציון הר-קדשי

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 אספרה אל-חק יהוה אמר אלי בני אתה--אני היום ילדתיך

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 שאל ממני--ואתנה גוים נחלתך ואחזתך אפסי-ארץ

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 תרעם בשבט ברזל ככלי יוצר תנפצם

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 ועתה מלכים השכילו הוסרו שפטי ארץ

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 עבדו את-יהוה ביראה וגילו ברעדה

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 נשקו-בר פן-יאנף ותאבדו דרך-- כי-יבער כמעט אפו אשרי כל-חוסי בו

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!