< מִשְׁלֵי 1 >

משלי שלמה בן-דוד-- מלך ישראל 1
Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
לדעת חכמה ומוסר להבין אמרי בינה 2
Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
לקחת מוסר השכל צדק ומשפט ומשרים 3
hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
לתת לפתאים ערמה לנער דעת ומזמה 4
hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
ישמע חכם ויוסף לקח ונבון תחבלות יקנה 5
hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
להבין משל ומליצה דברי חכמים וחידתם 6
hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
יראת יהוה ראשית דעת חכמה ומוסר אוילים בזו 7
Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
שמע בני מוסר אביך ואל-תטש תורת אמך 8
Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
כי לוית חן הם לראשך וענקים לגרגרתך 9
mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
בני-- אם-יפתוך חטאים אל-תבא 10
Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
אם-יאמרו לכה אתנו נארבה לדם נצפנה לנקי חנם 11
Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
נבלעם כשאול חיים ותמימים כיורדי בור (Sheol h7585) 12
nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol h7585)
כל-הון יקר נמצא נמלא בתינו שלל 13
mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
גורלך תפיל בתוכנו כיס אחד יהיה לכלנו 14
sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
בני--אל-תלך בדרך אתם מנע רגלך מנתיבתם 15
fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
כי רגליהם לרע ירוצו וימהרו לשפך-דם 16
mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
כי-חנם מזרה הרשת-- בעיני כל-בעל כנף 17
Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
והם לדמם יארבו יצפנו לנפשתם 18
Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
כן--ארחות כל-בצע בצע את-נפש בעליו יקח 19
Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
חכמות בחוץ תרנה ברחבות תתן קולה 20
Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
בראש המיות תקרא בפתחי שערים בעיר--אמריה תאמר 21
zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
עד-מתי פתים-- תאהבו-פתי ולצים--לצון חמדו להם וכסילים ישנאו-דעת 22
Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
תשובו לתוכחתי הנה אביעה לכם רוחי אודיעה דברי אתכם 23
Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
יען קראתי ותמאנו נטיתי ידי ואין מקשיב 24
Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
ותפרעו כל-עצתי ותוכחתי לא אביתם 25
elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
גם-אני באידכם אשחק אלעג בבא פחדכם 26
én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
בבא כשאוה (כשואה) פחדכם-- ואידכם כסופה יאתה בבא עליכם צרה וצוקה 27
mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
אז יקראנני ולא אענה ישחרנני ולא ימצאנני 28
Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
תחת כי-שנאו דעת ויראת יהוה לא בחרו 29
mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
לא-אבו לעצתי נאצו כל-תוכחתי 30
nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
ויאכלו מפרי דרכם וממעצתיהם ישבעו 31
Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
כי משובת פתים תהרגם ושלות כסילים תאבדם 32
Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
ושמע לי ישכן-בטח ושאנן מפחד רעה 33
de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.

< מִשְׁלֵי 1 >