מִשְׁלֵי 7
| בני שמר אמרי ומצותי תצפן אתך | 1 |
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
| שמר מצותי וחיה ותורתי כאישון עיניך | 2 |
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
| קשרם על-אצבעתיך כתבם על-לוח לבך | 3 |
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
| אמר לחכמה אחתי את ומדע לבינה תקרא | 4 |
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
| לשמרך מאשה זרה מנכריה אמריה החליקה | 5 |
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
| כי בחלון ביתי-- בעד אשנבי נשקפתי | 6 |
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
| וארא בפתאים אבינה בבנים-- נער חסר-לב | 7 |
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
| עבר בשוק אצל פנה ודרך ביתה יצעד | 8 |
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
| בנשף-בערב יום באישון לילה ואפלה | 9 |
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
| והנה אשה לקראתו שית זונה ונצרת לב | 10 |
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
| המיה היא וסררת בביתה לא-ישכנו רגליה | 11 |
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
| פעם בחוץ--פעם ברחבות ואצל כל-פנה תארב | 12 |
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
| והחזיקה בו ונשקה לו העזה פניה ותאמר לו | 13 |
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
| זבחי שלמים עלי היום שלמתי נדרי | 14 |
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
| על-כן יצאתי לקראתך לשחר פניך ואמצאך | 15 |
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
| מרבדים רבדתי ערשי חטבות אטון מצרים | 16 |
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
| נפתי משכבי-- מר אהלים וקנמון | 17 |
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
| לכה נרוה דדים עד-הבקר נתעלסה באהבים | 18 |
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
| כי אין האיש בביתו הלך בדרך מרחוק | 19 |
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
| צרור-הכסף לקח בידו ליום הכסא יבא ביתו | 20 |
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
| הטתו ברב לקחה בחלק שפתיה תדיחנו | 21 |
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
| הולך אחריה פתאם כשור אל-טבח יבא וכעכס אל-מוסר אויל | 22 |
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
| עד יפלח חץ כבדו-- כמהר צפור אל-פח ולא-ידע כי-בנפשו הוא | 23 |
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
| ועתה בנים שמעו-לי והקשיבו לאמרי-פי | 24 |
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
| אל-ישט אל-דרכיה לבך אל-תתע בנתיבותיה | 25 |
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
| כי-רבים חללים הפילה ועצמים כל-הרגיה | 26 |
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
