< איוב 7 >
הלא-צבא לאנוש על- (עלי-) ארץ וכימי שכיר ימיו | 1 |
Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
כעבד ישאף-צל וכשכיר יקוה פעלו | 2 |
Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
כן הנחלתי לי ירחי-שוא ולילות עמל מנו-לי | 3 |
úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
אם-שכבתי-- ואמרתי מתי אקום ומדד-ערב ושבעתי נדדים עדי-נשף | 4 |
Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
לבש בשרי רמה וגיש (וגוש) עפר עורי רגע וימאס | 5 |
Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
ימי קלו מני-ארג ויכלו באפס תקוה | 6 |
Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
זכר כי-רוח חיי לא-תשוב עיני לראות טוב | 7 |
Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
לא-תשורני עין ראי עיניך בי ואינני | 8 |
nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
כלה ענן וילך כן יורד שאול לא יעלה (Sheol ) | 9 |
Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, (Sheol )
לא-ישוב עוד לביתו ולא-יכירנו עוד מקמו | 10 |
nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
גם-אני לא אחשך-פי אדברה בצר רוחי אשיחה במר נפשי | 11 |
Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
הים-אני אם-תנין כי-תשים עלי משמר | 12 |
Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
כי-אמרתי תנחמני ערשי ישא בשיחי משכבי | 13 |
Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
וחתתני בחלמות ומחזינות תבעתני | 14 |
akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
ותבחר מחנק נפשי מות מעצמותי | 15 |
Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
מאסתי לא-לעלם אחיה חדל ממני כי-הבל ימי | 16 |
Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
מה-אנוש כי תגדלנו וכי-תשית אליו לבך | 17 |
Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
ותפקדנו לבקרים לרגעים תבחננו | 18 |
és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
כמה לא-תשעה ממני לא-תרפני עד-בלעי רקי | 19 |
Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
חטאתי מה אפעל לך-- נצר האדם למה שמתני למפגע לך ואהיה עלי למשא | 20 |
Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
ומה לא-תשא פשעי-- ותעביר את-עוני כי-עתה לעפר אשכב ושחרתני ואינני | 21 |
S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.