< איוב 6 >
Jób pedig felele, és monda:
לו--שקול ישקל כעשי והיתי (והותי) במאזנים ישאו-יחד | 2 |
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
כי-עתה--מחול ימים יכבד על-כן דברי לעו | 3 |
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
כי חצי שדי עמדי--אשר חמתם שתה רוחי בעותי אלוה יערכוני | 4 |
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
הינהק-פרא עלי-דשא אם יגעה-שור על-בלילו | 5 |
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
היאכל תפל מבלי-מלח אם-יש-טעם בריר חלמות | 6 |
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
מאנה לנגוע נפשי המה כדוי לחמי | 7 |
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
מי-יתן תבוא שאלתי ותקותי יתן אלוה | 8 |
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
ויאל אלוה וידכאני יתר ידו ויבצעני | 9 |
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
ותהי-עוד נחמתי-- ואסלדה בחילה לא יחמול כי-לא כחדתי אמרי קדוש | 10 |
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
מה-כחי כי-איחל ומה-קצי כי-אאריך נפשי | 11 |
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
אם-כח אבנים כחי אם-בשרי נחוש | 12 |
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
האם אין עזרתי בי ותשיה נדחה ממני | 13 |
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
למס מרעהו חסד ויראת שדי יעזוב | 14 |
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
אחי בגדו כמו-נחל כאפיק נחלים יעברו | 15 |
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
הקדרים מני-קרח עלימו יתעלם-שלג | 16 |
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
בעת יזרבו נצמתו בחמו נדעכו ממקומם | 17 |
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
ילפתו ארחות דרכם יעלו בתהו ויאבדו | 18 |
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
הביטו ארחות תמא הליכת שבא קוו-למו | 19 |
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
בשו כי-בטח באו עדיה ויחפרו | 20 |
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
כי-עתה הייתם לא תראו חתת ותיראו | 21 |
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
הכי-אמרתי הבו לי ומכחכם שחדו בעדי | 22 |
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
ומלטוני מיד-צר ומיד עריצים תפדוני | 23 |
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
הורוני ואני אחריש ומה-שגיתי הבינו לי | 24 |
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
מה-נמרצו אמרי-ישר ומה-יוכיח הוכח מכם | 25 |
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
הלהוכח מלים תחשבו ולרוח אמרי נואש | 26 |
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
אף-על-יתום תפילו ותכרו על-ריעכם | 27 |
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
ועתה הואילו פנו-בי ועל-פניכם אם-אכזב | 28 |
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
שובו-נא אל-תהי עולה ושבי (ושבו) עוד צדקי-בה | 29 |
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
היש-בלשוני עולה אם-חכי לא-יבין הוות | 30 |
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?