< איוב 6 >

ויען איוב ויאמר 1
Jób pedig felele, és monda:
לו--שקול ישקל כעשי והיתי (והותי) במאזנים ישאו-יחד 2
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
כי-עתה--מחול ימים יכבד על-כן דברי לעו 3
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
כי חצי שדי עמדי--אשר חמתם שתה רוחי בעותי אלוה יערכוני 4
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
הינהק-פרא עלי-דשא אם יגעה-שור על-בלילו 5
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
היאכל תפל מבלי-מלח אם-יש-טעם בריר חלמות 6
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
מאנה לנגוע נפשי המה כדוי לחמי 7
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
מי-יתן תבוא שאלתי ותקותי יתן אלוה 8
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
ויאל אלוה וידכאני יתר ידו ויבצעני 9
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
ותהי-עוד נחמתי-- ואסלדה בחילה לא יחמול כי-לא כחדתי אמרי קדוש 10
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
מה-כחי כי-איחל ומה-קצי כי-אאריך נפשי 11
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
אם-כח אבנים כחי אם-בשרי נחוש 12
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
האם אין עזרתי בי ותשיה נדחה ממני 13
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
למס מרעהו חסד ויראת שדי יעזוב 14
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
אחי בגדו כמו-נחל כאפיק נחלים יעברו 15
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
הקדרים מני-קרח עלימו יתעלם-שלג 16
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
בעת יזרבו נצמתו בחמו נדעכו ממקומם 17
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
ילפתו ארחות דרכם יעלו בתהו ויאבדו 18
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
הביטו ארחות תמא הליכת שבא קוו-למו 19
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
בשו כי-בטח באו עדיה ויחפרו 20
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
כי-עתה הייתם לא תראו חתת ותיראו 21
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
הכי-אמרתי הבו לי ומכחכם שחדו בעדי 22
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
ומלטוני מיד-צר ומיד עריצים תפדוני 23
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
הורוני ואני אחריש ומה-שגיתי הבינו לי 24
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
מה-נמרצו אמרי-ישר ומה-יוכיח הוכח מכם 25
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
הלהוכח מלים תחשבו ולרוח אמרי נואש 26
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
אף-על-יתום תפילו ותכרו על-ריעכם 27
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
ועתה הואילו פנו-בי ועל-פניכם אם-אכזב 28
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
שובו-נא אל-תהי עולה ושבי (ושבו) עוד צדקי-בה 29
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
היש-בלשוני עולה אם-חכי לא-יבין הוות 30
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

< איוב 6 >