< איוב 37 >
אף-לזאת יחרד לבי ויתר ממקומו | 1 |
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
שמעו שמוע ברגז קלו והגה מפיו יצא | 2 |
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
תחת-כל-השמים ישרהו ואורו על-כנפות הארץ | 3 |
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
אחריו ישאג-קול-- ירעם בקול גאונו ולא יעקבם כי-ישמע קולו | 4 |
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
ירעם אל בקולו נפלאות עשה גדלות ולא נדע | 5 |
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
כי לשלג יאמר-- הוא-ארץ וגשם מטר וגשם מטרות עזו | 6 |
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
ביד-כל-אדם יחתום-- לדעת כל-אנשי מעשהו | 7 |
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
ותבוא חיה במו-ארב ובמעונתיה תשכן | 8 |
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
מן-החדר תבוא סופה וממזרים קרה | 9 |
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
מנשמת-אל יתן-קרח ורחב מים במוצק | 10 |
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
אף-ברי יטריח עב יפיץ ענן אורו | 11 |
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
והוא מסבות מתהפך בתחבולתו לפעלם כל אשר יצום על-פני תבל ארצה | 12 |
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
אם-לשבט אם-לארצו-- אם-לחסד ימצאהו | 13 |
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
האזינה זאת איוב עמד והתבונן נפלאות אל | 14 |
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
התדע בשום-אלוה עליהם והפיע אור עננו | 15 |
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
התדע על-מפלשי-עב מפלאות תמים דעים | 16 |
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
אשר-בגדיך חמים-- בהשקט ארץ מדרום | 17 |
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
תרקיע עמו לשחקים חזקים כראי מוצק | 18 |
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
הודיענו מה-נאמר לו לא-נערך מפני-חשך | 19 |
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
היספר-לו כי אדבר אם-אמר איש כי יבלע | 20 |
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
ועתה לא ראו אור-- בהיר הוא בשחקים ורוח עברה ותטהרם | 21 |
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
מצפון זהב יאתה על-אלוה נורא הוד | 22 |
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
שדי לא-מצאנהו שגיא-כח ומשפט ורב-צדקה לא יענה | 23 |
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
לכן יראוהו אנשים לא-יראה כל-חכמי-לב | 24 |
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.