איוב 17
| רוחי חבלה ימי נזעכו קברים לי | 1 |
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
| אם-לא התלים עמדי ובהמרותם תלן עיני | 2 |
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
| שימה-נא ערבני עמך מי הוא לידי יתקע | 3 |
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
| כי-לבם צפנת משכל על-כן לא תרמם | 4 |
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
| לחלק יגיד רעים ועיני בניו תכלנה | 5 |
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
| והציגני למשל עמים ותפת לפנים אהיה | 6 |
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
| ותכה מכעש עיני ויצרי כצל כלם | 7 |
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
| ישמו ישרים על-זאת ונקי על-חנף יתערר | 8 |
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
| ויאחז צדיק דרכו וטהר-ידים יסיף אמץ | 9 |
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
| ואולם--כלם תשבו ובאו נא ולא-אמצא בכם חכם | 10 |
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
| ימי עברו זמתי נתקו-- מורשי לבבי | 11 |
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
| לילה ליום ישימו אור קרוב מפני-חשך | 12 |
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
| אם-אקוה שאול ביתי בחשך רפדתי יצועי (Sheol h7585) | 13 |
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
| לשחת קראתי אבי אתה אמי ואחתי לרמה | 14 |
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
| ואיה אפו תקותי ותקותי מי ישורנה | 15 |
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
