< איוב 10 >
נקטה נפשי בחיי אעזבה עלי שיחי אדברה במר נפשי | 1 |
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
אמר אל-אלוה אל-תרשיעני הודיעני על מה-תריבני | 2 |
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
הטוב לך כי תעשק--כי-תמאס יגיע כפיך ועל-עצת רשעים הופעת | 3 |
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
העיני בשר לך אם-כראות אנוש תראה | 4 |
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
הכימי אנוש ימיך אם-שנותיך כימי גבר | 5 |
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
כי-תבקש לעוני ולחטאתי תדרוש | 6 |
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
על-דעתך כי-לא ארשע ואין מידך מציל | 7 |
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
ידיך עצבוני ויעשוני יחד סביב ותבלעני | 8 |
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
זכר-נא כי-כחמר עשיתני ואל-עפר תשיבני | 9 |
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
הלא כחלב תתיכני וכגבנה תקפיאני | 10 |
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
עור ובשר תלבישני ובעצמות וגידים תשככני | 11 |
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
חיים וחסד עשית עמדי ופקדתך שמרה רוחי | 12 |
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
ואלה צפנת בלבבך ידעתי כי-זאת עמך | 13 |
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
אם-חטאתי ושמרתני ומעוני לא תנקני | 14 |
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
אם רשעתי אללי לי-- וצדקתי לא-אשא ראשי שבע קלון וראה עניי | 15 |
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
ויגאה כשחל תצודני ותשב תתפלא-בי | 16 |
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
תחדש עדיך נגדי ותרב כעשך עמדי חליפות וצבא עמי | 17 |
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
ולמה מרחם הצאתני אגוע ועין לא-תראני | 18 |
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
כאשר לא-הייתי אהיה מבטן לקבר אובל | 19 |
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
הלא-מעט ימי יחדל (וחדל) ישית (ושית) ממני ואבליגה מעט | 20 |
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
בטרם אלך ולא אשוב-- אל-ארץ חשך וצלמות | 21 |
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
ארץ עפתה כמו אפל--צלמות ולא סדרים ותפע כמו-אפל | 22 |
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.