Lunakanawai 9
1 HELE aku la o Abimeleka, ke keiki a Ierubaala, i Sekema, i na hoahanau o kona makuwahine, a ohumu pu iho la me lakou a me ka ohana a pau o ka makuakane o kona makuwahine, i ae la,
Elment Abímélekh, Jerubbáal fia, Sekhémbe anyja testvéreihez és beszélt hozzájuk és anyja atyai házának egész családjához, mondván:
2 Ke noi aku nei au ia oukou, e olelo aku oukou ma na pepeiao o na kanaka o Sekema, Heaha ka maikai ia oukou, i lilo na kanaka, he kanahiku, i alii maluna o oukou, oia hoi na keiki a pau o Ierubaala, i lilo paha ke kanaka hookahi i alii maluna o oukou? E hoomanao hoi, no ko oukou iwi au, a no ko oukou io.
Beszéljetek, kérlek, mind a Sekhém urainak fülei előtt: mi jobb nektek, hogy uralkodjék rajtatok hetven ember, Jerubbáal valamennyi fia, avagy hogy uralkodjék rajtatok egy ember? Arról is emlékezzetek meg, hogy csontotok, húsotok vagyok?
3 Olelo aku la na hoahanau o kona makuwahine nona, ma na pepeiao o na kanaka a pau o Sekema, i keia mau olelo a pau. Hahai aku la ko lakou naau mamuli o Abimeleka; no ka mea, i ae la lakou, Oia ko kakou kaikaina.
És elmondták felőle anyjának testvérei mind a Sekhém urainak fülei előtt mind e szavakat; ekkor hajolt szívük Abímélekh felé, mert azt mondták: testvérünk ő.
4 Haawi mai la lakou ia ia i kanahiku moni, noloko mai o ka hale o Baalaberita, a me ia o Abimeleka i hoolimalima aku ai i kanaka hewa, lapuwale, a hahai aku la lakou mamuli ona.
És adtak neki hetven ezüstöt Báal-Berít házából; és bérelt rajta Abímélekh üres és szilaj embereket, s utána mentek.
5 Hele aku la oia i ka hale o kona makuakane, ma Opera, a pepehi aku la i kona poe hoahanau, i na keiki a Ierubaala, he kanahiku kanaka, ma ka pohaku hookahi. Koe no nae o Iotama ke keikikane muli loa a Ierubaala, no ka mea, ua pee oia.
Elment atyja házába, Ofrába és megölte testvéreit, Jerubbáal fiait, hetven embert egy kövön; de megmaradt Jótám, Jerubbáal legkisebb fia, mert elrejtőzött.
6 Akoakoa mai la na kanaka a pau o Sekema, a me ko ka hale a pau o Milo, a hele ae la, a hoalii iho la ia Abimeleka ma ka laau oka, ma ka pakaua o Sekema.
Összegyűltek mind a Sekhém urai és egész Bét-Milló, elmentek és királlyá tették Abímélekhet az oszlop melletti terebinthusnál, mely Sekhémben van.
7 A hai ae la lakou ia Iotama, alaila, hele aku la ia, a ku iho la maluna o ka piko o ka mauna o Gerizima, a hookiekie ae la i kona leo, hea aku la, i aku la ia lakou, E hoolohe mai oukou ia'u, e na kanaka o Sekema, a e hoolohe mai hoi ke Akua ia oukou.
Midőn tudtára adták Jótámnak, elment és megállt a Gerizzim hegy tetején, fölemelte hangját és szólt; mondta nekik: Hallgassatok reám, Sekhém urai, s majd hallgat reátok Isten!
8 Hele aku la na laau e poni i alii no lakou. I aku la lakou i ka laau oliva, I alii oe maluna o makou.
Elmentek egyszer a fák, hogy fölkenjenek maguknak királyt. És mondták az olajfának: Légy a mi királyunk!
9 I mai la ka laau oliva ia lakou, E haalele anei au i ko'u momona, ka mea a lakou e hoomaikai ai i ke Akua, a me kanaka, ma o'u nei, a hele e hoalii maluna o na laau?
Mondta nekik az olajfa: Elveszítettem-e zsíromat, a mellyel tisztelnek istent és embert, hogy menjek lebegni a fák fölött?
10 Alaila, olelo aku la na laau i ka laau fiku, E hele mai oe e noho alii maluna o makou.
És mondták a fák a fügefának: Jer te, légy a mi királyunk!
11 I mai la ka laau fiku ia lakou, E haalele anei au i ko'u ono, a me ko'u hua maikai, a hele e noho alii maluna o na laau?
Mondta nekik a fügefa: Elveszítettem-e édességemet és jó gyümölcsömet, hogy menjek lebegni a fák fölött?
12 Alaila, olelo aku la na laau i ke kumu waina, E hele mai oe, a noho i alii maluna o makou.
És mondták a fák a szőlőtőnek: Jer te, légy a mi királyunk!
13 I mai la ke kumu waina ia lakou, E haalele anei au i ko'u waina, ka mea e lealea ai ke Akua a me kanaka, a hele e noho alii maluna o na laau?
Mondta nekik a szőlőtő: Elveszítettem-e mustomat, mely örvendeztet istent és embert, hogy menjek lebegni a fák fölött?
14 Alaila, olelo aku la na laau a pau i ka laauooi, E hele mai oe a noho alii maluna o makou.
Erre mondták mind a fák a tövisbokornak: Jer te, légy a mi királyunk!
15 I mai la ka laauooi i na laau, Ina e poni oiaio mai oukou ia'u, i alii maluna o oukou, alaila, e hele mai oukou e kanaho malalo iho o ko'u malu; a i ole hoi, alaila, e puka aku no ke ahi, mai ka laauooi aku, a hoopau i na laau kedera o Lebanona.
Mondta. a tövisbokor a fáknak: Ha igazán föl akartok engem kenni királytoknak, akkor jöjjetek, keressetek ótalmat árnyékomban, ha pedig nem, csapjon ki tűz a tövisbokorból és eméssze föl a Libánon czédrusait.
16 Ina i hana oukou me ka oiaio, a me ka pono, i ko oukou hoalii ana ia Abimeleka, a ina i hana maikai oukou ia Ierubaala, a me kona poe, a ina i hana oukou ia ia e like me ka pono o kona mau lima:
Most tehát, ha igazán és őszintén cselekedtetek, midőn királlyá tettétek Abímélekhet és ha jót cselekedtetek Jerubbáallal és házával és ha kezeinek tette szerint cselekedtetek vele –
17 (No ka mea, kaua no ko'u makuakane no oukou, a kiola aku la i kona ola iho, a hoopakele ia oukou, mai ka lima ae o ko Midiana;
hogy harczolt értetek az atyám és messzire elvetette életét s megmentett titeket Midján kezéből,
18 A ua ku mai oukou i keia la, e ku e i ko ka hale o ko'u makuakane, a ua luku mai i kana poe keikikane, he kanahiku, maluna o ka pohaku hookahi, a ua hoolilo ia Abimeleka, i ke keiki a kana haia wahine, i alii maluna o kanaka o Sekema, no ka mea, o ko oukou hoahanau ia; )
holott ti fölkeltetek ma atyám háza ellen és megöltétek fiait, hetven embert egy kövön s királlyá tettétek Abímélekhet, szolgálójának fiát, Sekhém urai fölé, mert testvéretek ő –
19 Nolaila, ina i hana oukou i keia la me ka oiaio, a me ka pono ia Ierubaala, a me ko kona hale, alaila, e olioli oukou ia Abimeleka, a e olioli no hoi oia ia oukou:
ha tehát igazán és őszintén cselekedtetek Jerubbáallal és házával e mai napon: örüljetek Abímélekhkel, s örüljön ő is veletek.
20 A i ole, alaila, e puka mai ke ahi mai Abimeleka mai, a e hoopau i na kanaka o Sekema, a me ko ka hale o Milo; a e puka mai ke ahi mai na kanaka mai o Sekema, a mai ka hale mai o Milo, a e hoopau ia Abimeleka.
Ha pedig nem, csapjon ki tűz Abímélekhtől és eméssze föl Sekhém urait és Bét-Millót és csapjon ki tűz Sekhém uraiból és Bét-Millóból és eméssze föl Abimélekhet.
21 Holo aku la o Iotama, a pee aku la, a hele aku i Beera, a noho iho la malaila, no ka makau ia Abimeleka i kona hoahanau.
Erre megfutamodott Jótám, menekült és elment Beérbe; és ott maradt testvére Abímélekh miatt.
22 A noho alii o Abimeleka maluna o ka Iseraela, i ekolu makahiki,
És uralkodott Abímélekh Izraél fölött három évig.
23 Alaila, haawi mai la ke Akua i manao hewa mawaena o Abimeleka, a me na kanaka o Sekema; a hana hoopunipuni aku la na kanaka o Sekema ia Abimeleka:
Ekkor küldött Isten gonosz szellemet Abímélekh és Sekhém urai közé, úgy hogy hűtlenek lettek Sekhém urai Abímélekhhez;
24 I kau mai ka lokoinoia o na keiki a Ierubaala, he kanahiku, a me ko lakou koko, i kau mai ia maluna o Abimeleka, o ko lakou kaikaina, ka mea i luku mai ia lakou, a maluna hoi o na kanaka o Sekema, ka poe i hooikaika i kona lima e luku i kona poe hoahanau.
hogy elkövetkezzék a Jerubbáal hetven fiának bántalma és hogy vérük szálljon testvérükre, Abímélekhre, ki megölte őket, és Sekhém uraira, kik erősítették kezeit testvéreinek megölésére.
25 Hoonoho iho la na luna o Sekema i poe hoohalua ia ia, maluna iho o na mauna; a hoohalua aku la lakou i ka poe a pau i hele ae ma ia ala io lakou la, a ua haiia ia Abimeleka.
S elhelyeztek ellene Sekhém urai leselkedőket a hegyek csúcsain és kiraboltak mindenkit, a ki mellettük elment az úton; ez tudtára adatott Abímélekhnek.
26 Hele mai la o Gaala ke keiki a Ebeda, oia, a me kona poe hoahanau, hele ae la lakou, a Sekema; a hilinai na kanaka o Sekema ia ia.
Odajött Gáal, Ébed fia meg testvérei és bevonultak Sekhémbe; és megbíztak benne Sekhém urai.
27 Hele aku la lakou i na mahinaai, hoiliili ae la i ko ka malawaina o lakou, hahi iho la, a hula ae la, a komo aku la iloko o ka hale o ko lakou akua, ai iho la, a inu, a hoino aku la ia Abimeleka.
Kimentek a mezőre, leszüretelték szőlőiket, sajtoltak és hálaünnepet tartottak; bementek istenük házába, ettek és ittak és átkozták Abímélekhet.
28 I mai la Gaala, ke keiki a Ebeda, Owai o Abimeleka, a owai hoi o Sekema, i malama aku kakou ia ia? Aole anei ia ke keiki a Ierubaala, a o Zebula kona luna? E malama oukou i kanaka o Hamora, i ka makuakane o Sekema. No ke aha kakou e malama ia ia nei?
És mondta Gáal, Ébed fia: Kicsoda Abimélekh és micsoda Sekhém, hogy szolgáljuk őt? Nemde Jerubbáal fia, Zebúl pedig a megbízottja! Szolgáljátok Chamórnak, Sekhém atyjának embereit, de miért szolgáljuk mi őt?
29 Ina e noho ana keia poe kanaka malalo iho o ko'u lima! alaila, kipaku aku au ia Abimeleka. I aku la oia ia Abimeleka, E hoomahuahua oe i kou poe koa, a e puka mai iwaho.
Bárcsak kezemben volna ez a nép, majd letenném én Abímélekhet! És megizente Abímélekhnek: Szaporítsd seregedet és vonulj ki!
30 A lohe o Zebula, ka luna o ia kulanakauhale, i na olelo a Gaala, ke keiki a Ebeda, wela iho la kona huhu.
Midőn meghallotta Zebúl, a város parancsolója Gáalnak, Ébed fiának szavait, föllobbant haragja.
31 Hoouna aku la ia i mau elele ia Abimeleka, me ka wahahee aku, i aku la, Aia hoi, o Gaala, ke keiki a Ebeda, a me kona poe hoahanau, ua hele mai i Sekema; aia hoi e hoopilikia ana lakou i ke kulanakauhale, e ku e ia oe.
És küldött követeket Abímélekhez alattomban, mondván: Íme, Gáal, Ébed fia és testvérei Sekhémbe jöttek és lázítják ellened a várost.
32 Nolaila, e ala oe i ka po, o oe, a me na kanaka pu me oe, a e hoohalua ma ke kula.
Most tehát kelj föl éjjel, te meg a nép, mely veled van és leselkedjél a mezőn;
33 A i kakahiaka, i ka puka ana a ka la, alaila, e ala koke oe a e kaua aku i ua kulanakauhale la, aia puka mai ia iwaho, a me ka poe kanaka me ia, e ku e ia oe, alaila, e hana aku oe ia lakou i ka mea i loaa i kou lima.
és lészen reggel, a mint felsüt a nap, kelj föl korán és ronts a városra, és íme ő és a nép, mely vele van, kivonulnak ellened, akkor majd teszel vele, a mint bírja a kezed.
34 Ala mai la o Abimeleka i ka po, a me na kanaka a pau pu me ia, a hoohalua lakou ia Sekema, eha poe lakou.
Erre fölkelt Abimélekh és a az egész nép, mely vele volt, éjjel, és leselkedtek Sekhémre négy csapatban.
35 Hele aku la o Gaala, ke keiki a Ebeda iwaho, a ku ma kahi e komo ai i ka puka o ke kulanakauhale. Ala mai la o Abimeleka, mai kona hoohalua ana, a me na kanaka pu me ia.
S kivonult Gáal, Ébed fia és megállt a város kapuja bejáratán; akkor fölkelt Abímélekh és a nép, mely vele volt, a lesből.
36 A ike aku la o Gaala i na kanaka, i ae la ia ia Zebula, Aia hoi, ke iho mai la na kanaka, mai ka piko o ka mauna mai. I ae la o Zebula ia ia, O ke aka o na mauna kau e ike nei, me he poe kanaka la.
Mikor Gáal látta a népet, szólt Zebúlhoz: Íme, nép száll le a hegyek csúcsairól. Mondta neki Zebúl: A hegyek árnyékát nézed embereknek.
37 Olelo hou aku o Gaala, i aku la, Aia, ke iho mai nei na kanaka mawaena pono o ka aina, a aia kekahi poe, ke hele mai la, ma ka laau oka o Meonenima.
Tovább is beszélt Gáal és mondta: Íme, nép száll le az ország köldökéről és egy csapat jő a jóslók terebinthusának útja felől.
38 Alaila, olelo mai o Zebula ia ia, Auhea hoi kou waha, ka mea au i olelo ai, Owai o Abimeleka, i hookauwa aku kakou nana? Aole anei keia ka poe kanaka au i hoowahawaha ai? O ko'u manao, e hele aku oe iwaho, a kaua aku ia lakou.
Mondta neki Zebúl: Hol van hát a szájad, mellyel mondtad, kicsoda Abímélekh, hogy szolgáljuk őt? Nemde, ez az a nép, melyet megvetettél, most hát vonulj ki és harczolj vele.
39 Hele aku la o Gaala imua o na kanaka o Sekema, a kaua aku la ia Abimeleka.
Ekkor kivonult Gáal Sekhém urai élén és harczolt Abímélekhkel.
40 Hahai mai la o Abimeleka ia ia, a hee ae la keia imua ona, a nui ka poe i oia, a hina ilalo, a hiki i ke komo ana i ka puka.
És üldözte őt Abímélekh és megfutamodott előle; és elesett sok halott a kapu bejáratáig.
41 Noho iho la o Abimeleka ma Aruma. Kipaku aku la o Zebula ia Gaala, a me kona poe hoahanau, i noho ole lakou ma Sekema.
S maradt Abímélekh Arúmában és kiűzte Zebúl Gáalt és testvéreit, úgy hogy nem maradtak Sekhémben.
42 A ia la iho, hele aku la na kanaka, a i kahi papu, a ua haiia ia Abimeleka.
Volt pedig másnapon, kivonult a nép a mezőre, s tudtára adták Abímélekhnek.
43 Alaila mahele ae la ia i kanaka, ekolu poe, hoohalua iho la ma kahi papu. Nana aku la oia, aia hoi, ua puka mai na kanaka, mailoko mai o ke kulanakauhale. Ala ae la keia e ku e ia lakou, a luku aku la ia lakou.
Vette a népet, elosztotta három csapatra és leselkedett a mezőn; akkor látta, íme a nép kijő a városból, reájuk támadt és megverte őket.
44 A o Abimeleka a me ka poe pu me ia, hoouka iho la lakou, a ku ma kahi e komo aku i ka puka o ke kulanakauhale. A lele aku la kela mau poe elua, maluna o na mea a pau ma ke kula, a luku iho la ia lakou.
Abímélekh ugyanis meg a csapatok, melyek vele voltak, kirontottak és megállottak a város kapuja bejáratán; két csapat pedig rárontott mind a mezőn levőkre és megverték őket.
45 Kaua aku la o Abimeleka i ke kulanakauhale, a po ia la, a hoopio iho la ia kulanakauhale, a luku ae la i na kanaka a pau maloko, a wawahi aku la i ke kulanakauhale, a lulu iho la i ka paakai malaila.
S Abímélekh harczolt a város ellen amaz egész napon, bevette a várost és a benne levő népet megölte; lerombolta a várost és behintette sóval.
46 A lohe na kanaka a pau o ka halekiai o Sekema, alaila komo lakou iloko o kahi kaua o ka hale akua o Berita.
Meghallották Sekhém tornyának mind az urai, s bementek Él-Berít házának várába.
47 Haiia'ku la ia Abimeleka, ua akoakoa na kanaka a pau o ka halekiai o Sekema.
Tudtára adatott Abímélekhnek, hogy összegyülekeztek Sekhém tornyának mind az urai.
48 Pii aku la o Abimeleka i ka mauna o Zalemona, oia, a me na kanaka a pau pu me ia; a lawe o Abimeleka i ke koi lipi ma kona lima, a kua iho la i lala laau, a hapai ae la, a kau iluna o kona a-i, a olelo aku la i kanaka, O ka mea a oukou i ike mai ai ia'u, e hana ana, e wikiwiki oukou e hana, e like me au nei.
Akkor fölment Abímélekh Czalmón hegyére, ő meg az egész nép, mely vele volt, s kezébe vette Abímélekh a fejszéket, levágott egy faágat, fölvette, a vállára tette és szólt a néphez, mely vele volt: A mit láttatok, hogy tettem, sietve tegyétek, úgy mint én.
49 Oki iho la na kanaka a pau, o kela kanaka o keia kanaka, i kana lala, a hahai lakou ia Abimeleka, a waiho iho la ia mau mea ma ka hale kaua, a puhi iho la i ka hale kaua i ke ahi maluna o lakou. Pela i make ai na kanaka a pau o ka halekiai o Sekema, hookahi tausani kane a me na wahine.
És levágta az egész nép is kiki a maga ágát, mentek Abímélekh után és letették a vár körül és rájuk gyújtották a várat tűzben. Így meghaltak Sekhém tornyának mind az emberei, mintegy ezer férfi és asszony.
50 Alaila, hele aku la o Abimeleka, a Tebeza, a kaua aku la ia Tebeza, a hoopio iho la ia wahi.
Erre elment Abímélekh Tébécz ellen, tábort ütött Tébécz ellen és bevette azt.
51 Aia maloko o ia kulanakauhale he halekaua ikaika, a malaila no i pee aku ai na kane a pau a me na wahine, a me na mea a pau o ke kulanakauhale, a pani iho la mahope o lakou, a pii aku la i kahi maluna o ka halekaua.
De erős torony volt a város közepén, oda menekültek mind a férfiak és asszonyok, meg mind a város urai és bezárták magukat; és fölmentek a torony tetejére.
52 Hele mai la o Abimeleka i ka halekaua, a kaua mai la ia, a hele kokoke mai i ka puka o ka halekaua, e puhi ia mea i ke ahi.
Jött Abímélekh a toronyhoz s harczolt ellene; és oda lépett a torony bejáratához, hogy elégesse tűzben.
53 A hoolei iho la kehahi wahine i ka pohaku kaa palaoa maluna iho o ke poo o Abimeleka, a wawahi i kona iwipoo.
Ekkor ledobott egy asszony egy malomkődarabot Abimélekh fejére és szétzúzta koponyáját.
54 Alaila, hea koke ae la ia i ke kanaka ui i lawe i kona kahiko kaua, i aku la ia ia, E unuhi oe i kou pahi a e pepehi mai ia'u, i olelo ole mai ai na kanaka no'u, Na ka wahine ia i pepehi. Hou aku la kona kanaka ia ia, a make ia.
Hamar hívta fegyverhordozó legényét és mondta neki: Rántsd ki kardodat és ölj meg, nehogy azt mondják rólam: asszony ölte meg. És átszúrta őt a legénye és meghalt.
55 A ike na kanaka o ka Iseraela ua make o Abimeleka, alaila hoi aku kela kanaka, keia kanaka i kona wahi.
Midőn látták Izraél emberei, hogy meghalt Abímélekh, elmentek ki-ki helyére.
56 Pela i hoopai ai ke Akua i ka hewa o Abimeleka, ana i hana aku ai i kona makuakane, i kona pepehi ana i kona poe hoahanau he kanahiku.
Így visszahárította Isten Abímélekh gonoszságát, melyet atyján elkövetett azzal, hogy megölte hetven testvérét;
57 A hoopai no hoi ke Akua i ka hewa a pau o na kanaka o Sekema maluna o ko lakou poo iho. A maluna o lakou i hiki mai ai hoi ka hoino a Iotama, ke keiki a Ierubaala.
Sekhém embereinek egész gonoszságát pedig visszahárította Isten az ő fejükre és rájuk jött Jótámnak, Jerubbáal fiának átka.
