Ioba 37
1 NO keia mea hoi haalulu kuu naau, A nauwe ae mai kona wahi aku.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 E hoolohe pono i ka poha ana o kona leo, A me ka halulu e puka ana mai kona waha mai.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Malalo o ka lani a pau nana no ia i nou aku, A o kona malamalama i na welau o ka honua.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Mahope o ia mea, poha mai ka leo; Hoohekili mai ia me kona leo mana; Aole ia e hoopaa ia lakou i loheia'i kona leo.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Hoohekili kupanaha mai la ke Akua me kona leo; Hana no ia i na mea nui, aole e ike maopopo ia.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 No ka mea, ua i aku ia i ka hau, E kau ma ka honua, A i ka ua liilii, a me ka ua nui o kona ikaika.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Hoopaa aku ia i ka lima o na kanaka a pau, I ike na kanaka a pau i kana haua.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 A komo na holoholona iloko o na lua, A noho ma ko lakou mau wahi.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Mai ke kukulu hema i hele mai ka puahiohio, A mai ke kukulu akau ke anu.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Mai ka hanu o ke Akua i haawiia mai ka wai paa: A o ka palahalaha o na wai, ua hoopaaia.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 O ka wa malie hoi, ua kipaku ia i ke ao: Ua hoohehee kona malamalama i ka ohu:
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 A ua hoohuliia'ku ia a puni ma kona manao; I hana aku ai lakou i na mea a pau ana i kauoha mai ai, Ma ke alo o ka honua a puni.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Ina no ka laau hahau, ina no kona aina, Ina no ke aloha, nana no ia i hoopuka mai.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 E hoolohe mai oe, e Ioba, i keia; E ku malie, a e noonoo i na hana kupanaha a ke Akua.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Ua ike anei oe i ka hooponopono ana o ke Akua ia lakou, A hoopuka mai i ka malamalama o kona ao?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Ua ike anei i na kaupaona ana o na ao, I na hana kupanaha o ka mea hemolele i ka ike?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 A pehea hoi i mahana ai kou kapa, I ka wa i hoomalie mai ai oia i ka aina i ka makani kukulu hema?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 E hiki anei ia oe me ia ke hohola aku i ke aouli, He ikaika, e like me ke aniani i hooheheeia?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 E hoike mai oe ia makou i ka mea a makou e olelo aku ai ia ia; Aole makou e olelo aku, no ka pouli.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 E haiia aku anei ia ia, ke olelo aku au? Ina e olelo aku ke kanaka, e aleia auanei oia.
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Ano aole lakou i ike i ka malamalama alohilohi iloko o na ao; A hele ae la ka makani a hoomaemae ia lakou.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Mai ke kukulu akau ke alohilohi gula i hele mai ai; Aia i ke Akua ka nani weliweli.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 O ka Mea mana, aole e loaa ia kakou ia; Ua hoonui i ka ikaika, a i ka pono, a ua nui hoi i ka lokomaikai; Aole ia e hookaumaha.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 A makau na kanaka ia ia; Aole ia e maliu mai i ka poe naauao a pau.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
