I Samuela 4
1 A HIKI ae la ka olelo a Samuela i ka Iseraela a pau. Hele ku e aku la ka Iseraela i ko Pilisetia i ke kaua, a hoomoana iho la ma Ebenezera; a o ko Pilisetia hoomoana iho la ma Apeka.
És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izráelben. És kiméne Izráel a Filiszteusok ellen harczolni, és tábort járának Ében-Ézernél, a Filiszteusok pedig tábort járának Áfekben.
2 Hoomakaukau iho ko Pilisetia ia lakou iho e ku e i ka Iseraela; a hoouka iho la, a ua lukuia o ka Iseraela imua o ko Pilisetia; a eha tausani kanaka paha i lukuia i ke kaua ana ma ke kula.
És csatarendbe állának a Filiszteusok Izráel ellen, és megütközének, és megveretteték Izráel a Filiszteusok által, és levágának a harczmezőn mintegy négyezer embert.
3 A hiki mai la na kanaka i kahi i hoomoana'i, i ae la na lunakahiko o ka Iseraela, No ke aha la o Iehova i luku mai ai ia kakou i keia la imua o ko Pilisetia? E lawe mai io kakou nei i ka pahuberita o Iehova mai Silo mai, a hiki mai ia iwaena o kakou, oia ka mea e hoola ia kakou mai ka lima mai o ko kakou poe enemi.
És mikor a nép a táborba visszatért, mondának Izráel vénei: Vajjon miért vert meg minket ma az Úr a Filiszteusok előtt?! Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jőjjön közénk az Úr, és szabadítson meg ellenségeink kezéből.
4 Hoouna aku la na kanaka ma Silo e lawe mai mailaila mai i ka pahuberita o Iehova sabaota, e waiho ana mawaena o na kerubima: ilaila na keiki elua a Eli, o Hopeni a me Pinehasa me ka pahuberita o ke Akua.
Elkülde azért a nép Silóba, és elhozák onnan a Seregek Urának frigyládáját, a ki ül a Khérubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás.
5 A hiki mai la ka pahuberita o Iehova iloko o kahi i hoomoana'i, hooho ae la ka Iseraela a pau me ka hooho nui, a haalulu ka honua.
És mikor az Úr frigyládája a táborba érkezék, rivalgott az egész Izráel nagy rivalgással, hogy megrendüle a föld.
6 A lohe ae la ko Pilisetia i ka leo o ka hooho ana, i ae la lakou, No ke aha la ka leo o keia hooho nui ana ma kahi i hoomoana'i ka poe Hebera? A ike lakou, ua hiki mai ka pahu o Iehova ma kahi i hoomoana'i.
Mikor pedig meghallották a Filiszteusok a rivalgás hangját, mondának: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a zsidók táborában? És mikor megtudták, hogy az Úrnak ládája érkezett a táborba,
7 Makau iho la ko Pilisetia, no ka mea, i iho la lakou, Ua hiki mai ke Akua iloko o kahi i hoomoana'i. I ae la lakou, Auwe kakou! no ka mea, aohe mea mamua e like ai me keia.
Megfélemlének a Filiszteusok, mert mondának: Isten a táborba jött! És mondának: Jaj nékünk! mert nem történt ilyen soha az előtt.
8 Auwe kakou! owai la ka mea nana kakou e hoola mai ka lima mai o keia mau Akua mana? o na Akua keia i luku ai i ka poe o Aigupita i ua ino a pau ma ka waonahele.
Jaj nékünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek kezéből? Ez az az Isten, a ki Égyiptomot mindenféle csapással sújtotta a pusztában.
9 E ikaika oukou, e hookanaka hoi, e ko Pilisetia, i lilo ole ai oukou i kauwa na ka poe Hebera, e like me lakou na oukou: e hookanaka e kaua aku.
Legyetek bátrak és legyetek férfiak, Filiszteusok! hogy ne kelljen szolgálnotok a zsidóknak, mint a hogy ők szolgáltak néktek. Azért legyetek férfiak, és harczoljatok!
10 A kaua aku la ko Pilisetia, a lukuia o ka Iseraela, a holo kela kanaka keia kanaka i kona halelewa; a he nui loa na mea i make, no ka mea, haule iho la o ka Iseraela, he kanakolu tausani koa hele wawae.
Megütközének azért a Filiszteusok, és megveretett Izráel, és kiki az ő sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izráel közül harminczezer gyalog hullott el.
11 A ua haoia ka pahu o ke Akua; a make na keiki elua a Eli, o Hopeni a o Pinehasa.
És az Isten ládája is elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás.
12 Holo aku la kekahi kanaka no Beniamina mai ke kaua aku, a hiki ma Silo ia la hookahi, me kona kapa i haehaeia, a me ka lepo maluna o kona poo.
Akkor elszalada a harczból egy ember a Benjámin nemzetségéből, és Silóba ment azon a napon, ruháit megszaggatván és port hintvén a fejére.
13 A hiki aku la ia, aia hoi, e noho ana o Eli maluna o ka noho ma kapa alanui, e kiai ana: no ka mea, pihoihoi kona naau no ka pahu o ke Akua. A hiki aku la ke kanaka ma ke kulanakauhale, a hai aku, auwe nui iho la ko ke kulanakauhale a pau.
És ímé mikor oda ért, Éli az ő székében ült, az útfélen várakozván; mert szíve rettegésben volt az Isten ládája miatt. És mihelyt odaért az ember, hogy hírt mondjon a városban, jajveszékelt az egész város.
14 A lohe ae la o Eli i ka leo o ka uwe ana, i iho la ia, No ke aha la ka leo o keia haunaele? A hele koke mai ke kanaka, a hai ia Eli.
És meghallotta Éli a kiáltás hangját, és monda: Micsoda nagy zajongás ez? Az az ember pedig sietve eljöve, és megmondotta Élinek.
15 He kanaiwakumamawalu ko Eli mau makahiki, ua ku paa kona mau maka, aole ia i ike.
Éli pedig kilenczvennyolcz esztendős volt, és szemei annyira meghomályosodtak, hogy már nem is látott.
16 I mai la ke kanaka ia Eli, Owau no ka mea i hele mai, mai ke kaua mai, i keia la wau i holo mai nei mai ke kaua mai. Ninau aku la ia, Heaha ka olelo, e kuu keiki?
És monda az ember Élinek: Én a harczból jövök, én a harczból menekültem ma. És monda: Mi dolog történt, fiam?
17 Olelo mai la ka elele, i mai la, Ua hee ka Iseraela imua o ko Pilisetia: a ua nui loa ka poe kanaka i pepehiia; a o kau mau keiki elua, o Hopeni a o Pinehasa, ua make laua, a ua haoia ka pahu o ke Akua.
Felele a követ, és monda: Megfutamodék Izráel a Filiszteusok előtt, és igen nagy veszteség lőn a népben, és a te két fiad is meghalt, Hofni és Fineás, és az Isten ládáját is elvették.
18 A i kona hai ana mai i ka pahu o ke Akua, haule iho la o Eli mahope o kona noho ma ka aoao o ka ipuka, a hai kona a-i, a make iho la ia; no ka mea, he kanaka elemakule ia, ua kaumaha hoi. A ua hooponopono aku ia i ka Iseraela i na makahiki he kanaha.
És lőn, hogy midőn az Isten ládáját említé, hátraesék a székről a kapufélhez, és nyakát szegte és meghala, mert immár vén és nehéz ember vala. És ő negyven esztendeig ítélt Izráel felett.
19 A o kona hunonawahine, ka wahine a Pinehasa, ua hapai, kokoke no i puni: a lohe ae la oia ia mea, i ka lilo ana o ka pahu o ke Akua, i ka make ana o kona makuahonoaikane a me kaua kane hoi, kulou iho la ia, no ka hanau ana; no ka mea, ua hiki mai kona nahunahu ia ia.
És az ő menye, Fineásnak felesége, várandós vala; és a mikor meghallá a hírt, hogy az Isten ládája elvétetett és az ő ipa és férje meghalának, térdre esék és szűle, mert a fájdalmak meglepték.
20 A kokoke ia e make, i aku la na wahine e ku ana ia ia, Mai makau oe, no ka mea, ua hoohanau oe i keikikane. Aole ia i ekemu mai, aole hoi ia i maliu mai.
És mikor elalélt, mondának azok, akik mellette állanak vala: Ne félj, mert fiút szültél; de ő nem felelt és nem figyelt arra.
21 A kapa aku la ia i ka inoa o ke keiki o Ikaboda, i aku la, Ua hala aku la ka nani mai ka Iseraela aku; no ka pahu o ke Akua i laweia'ku, a no kona makuahonoaikane, a no kana kane.
És nevezé a gyermeket Ikábódnak, mondván: „Oda van Izráel dicsősége”, mert elvétetett az Isten ládája, és az ő ipa és az ő férje.
22 I aku la ia, Ua hala aku la ka nani mai ka Iseraela aku: no ka mea, ua haoia ka pahu o ke Akua.
És monda ismét: Oda van Izráel dicsősége, mert elvétetett az Isten ládája.
