I Samuela 26
1 HELE mai ko Zipa ia Saula ma Gibea, i mai la, Aole anei o Davida i huna ia ia iho ma ka puu o Hakila imua o Iesimona?
És menének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Nemde nem a Hakila halmán lappang-é Dávid, a puszta átellenében?
2 A ku ae la o Saula, a hele aku la ma ka waonahele o Zipa, a me ia no akolu tausani kanaka o ka Iseraela i waeia e imi ia Davida ma ka waonahele o Zipa.
Felkele azért Saul, és lement Zif pusztájába, és vele volt Izráel közül háromezer válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif pusztájában.
3 A hoomoana iho la o Saula ma i ka puu o Hakila imua o Iesimona ma ke ala. A noho iho la o Davida ma ka waonahele, a ike iho la ia, ua hele mai o Saula mahope ona ma ka waonahele.
És tábort jára Saul a Hakila halmán, mely a puszta átellenében van, az úton; Dávid pedig a pusztában tartózkodék. És mikor észrevette, hogy Saul utána ment a pusztába:
4 A hoouna aku la o Davida i na kiu, a ike iho la, he oiaio, ua hele mai o Saula.
Kémeket küldött ki Dávid, és megtudta biztosan, hogy Saul eljött.
5 Ku ae la o Davida, a hele aku la i kahi a Saula i hoomoana ai: a ike aku la o Davida i kahi a Saula i moe ai, a me Abenera, ke keiki a Nera, ka luna o kona kaua: a e moe ana o Saula mawaena o na halekaa, a ua hoonohoia na kanaka a puni ona.
És felkele Dávid, és elment arra a helyre, a hol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, a hol feküvék Saul és Abner, a Nér fia, seregének fővezére. Saul pedig a kerített táborban feküvék, és a nép körülötte táborozott.
6 Olelo aku la o Davida, i aku la ia Ahimeleka ka Heta, a ia Abisai ke keiki a Zeruia, ka hoahanau o Ioaba, ninau ae la, Owai la ka mea e hele pu me au io Saula la ma kahi i hoomoana'i? I mai la o Abisai, Owau ke hele pu me oe.
Akkor szóla Dávid, és monda a Hitteus nemzetségéből való Akhiméleknek és Abisainak, a Seruja fiának, a ki Joábnak testvére vala, mondván: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? És mondá Abisai: Lemegyek én veled.
7 A hele aku la o Davida, a me Abisai i na kanaka i ka po, aia hoi, e hiamoe ana o Saula mawaena o na halekaa, a ua houia kana ihe i ka honua ma kona poo: a e moe ana o Abenera a me na kanaka a puni ona.
És elméne éjjel Dávid, és Abisai a nép közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a kerített táborban, és dárdája a földbe volt szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte feküvének.
8 I aku la o Abisai ia Davida, na hoolilo mai ke Akua i kou enemi iloko o kou lima i keia la: ano hoi, ke noi aku nei au ia oe, e ae mai oe ia'u, e hou iho au ia ia me ka ihe ma ka honua, hookahi hou ana, aole au e hou hou aku ia ia.
Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz őt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át.
9 I mai la o Davida ia Abisai, Mai pepehi ia ia: no ka mea, owai la ka mea e kau aku i kona lima maluna o ka mea a Iehova i poni ai, a hewa ole?
Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el őt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!
10 I mai la hoi o Davida, Ma ke ola o Iehova, e pepehi mai no o Iehova ia ia; e hiki mai auanei kona la e make ai; a e hele paha ia i ke kaua, a e make oia malaila.
És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri őt! Vagy eljön az ő napja és meghal, vagy pedig harczba megy és ott vész el!
11 Na Iehova i hoole mai ia'u, aole au e kau aku i ko'u lima maluna o ka mea a Iehova i poni ai: aka, ke noi aku nei au ia oe, e lawe aku oe i ka ihe ma kona poo, a me ke kiaha wai, a e hele aku kaua.
Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el.
12 A lawe ae la o Davida i ka ihe a me ke kiaha wai ma ke poo o Saula, a hele aku laua; aohe kanaka i nana mai, aole i ike, aole i ala mai: ua pauhia lakou i ka hiamoe; no ka mea, ua hiki mai ka hiamoe nui mai Iehova mai maluna o lakou.
Akkor elvevé Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje mellől, és elmenének. És senki sem volt, a ki látta volna, sem a ki észrevette volna, sem a ki felserkent volna, hanem mindnyájan aluvának, mert az Úr mély álmot bocsátott reájok.
13 Alaila hele aku la o Davida ma kela aoao, a ku maluna o ka puu mao lilo, a ua loihi ka wahi iwaena o lakou.
És mikor Dávid általment a túlsó oldalra, megállott a hegy tetején messzire, úgy, hogy nagy távolság volt közöttük.
14 Kahea aku la o Davida i na kanaka, a ia Abenera, i ke keiki a Nera, i aku la, Aole anei oe eo mai, e Abenera? Alaila eo mai la o Abenera, i mai la, Owai oe e kahea mai nei i ke alii?
És kiálta Dávid a népnek és Abnernek, a Nér fiának, mondván: Nem felelsz-é Abner? És felele Abner, és monda: Kicsoda vagy te, hogy így kiáltasz a királynak?
15 I aku la o Davida ia Abenera, Aole anei oe he kanaka koa? owai la kou mea like iloko o ka Iseraela? No ke aha la oe i malama ole ai i kou haku i ke alii? no ka mea, ua hele aku kekahi o na kanaka e pepehi i ke alii i kou haku?
Dávid pedig monda Abnernek: Avagy nem férfi vagy-é te, és kicsoda olyan, mint te Izráelben? És miért nem vigyáztál a te uradra, a királyra? Mert a nép közül oda ment egy ember, hogy elveszesse a te uradat, a királyt.
16 Aole e pono keia mea au i hana'i. Ma ke ola o Iehova, e pono oukou ke make, i ko oukou malama ole i ko oukou haku, i ka mea a Iehova i poni ai. Ano hoi e nana oe i kahi i waiho ai ka ihe a ke alii a me ke kiaha wai ma kona poo.
Nem jó dolog ez, a mit cselekedtél! Él az Úr, hogy halál fiai vagytok ti, a miért nem vigyáztatok a ti uratokra, az Úrnak felkentjére! Most azért nézd meg, hol van a király dárdája és a vizes korsó, a mely fejénél volt?
17 A ike iho la o Saula, o ka leo ia o Davida, i aku la, O kou leo anei keia, e kuu keiki, e Davida? I mai la o Davida, O ko'u leo no ia, e kuu haku, e ke alii.
És megismeré Saul a Dávid hangját, és monda: A te hangod-é ez fiam, Dávid? Dávid pedig monda: Az én hangom, uram király!
18 I aku la ia, No ke aha la i hahai mai nei kuu haku i kana kauwa: heaha ia ka'u i hana'i? a heaha hoi ka hewa iloko o kuu lima?
És monda: Miért üldözi szolgáját az én uram? Ugyan mit cselekedtem, és micsoda gonoszság van én bennem?
19 Ano hoi ke noi aku nei au ia oe, e hoolohe mai kuu haku ke alii i ka olelo a kana kauwa. Ina paha i hoala mai o Iehova ia oe e ku e mai ia'u, e oluolu ia i ka mohai: aka, ina o na keiki a kanaka, e poino lakou imua o Iehova; no ka mea, ua hookuke mai lakou ia'u i keia la mai ka noho ana ma ka ainahooili no Iehova, i ka i ana mai, E hele e malama i na akua e.
Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az ő szolgájának szavát! Ha az Úr ingerelt fel téged ellenem: vajha jóillatú volna előtte az áldozat; ha pedig emberek: átkozottak legyenek az Úr előtt, mert kiűznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Úrnak örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek.
20 Ano hoi, mai hookaheia kuu koko ma ka honua imua i ke alo o Iehova: no ka mea, ua hele mai nei ke alii o ka Iseraela e imi i ukulele, e like me kekahi e imi ai i ka manu ma na mauna.
Azért ne omoljék az én vérem a földre távol az Úr színétől; mert Izráelnek királya kijött, hogy egy bolhát keressen, úgy, mint egy fogoly madarat üldöznek a hegyeken.
21 Alaila i aku la o Saula, Ua hewa au: o hoi oe, e kuu keiki, e Davida: aole au e hana ino hou aku ia oe; no ka mea, ua malama oe i kuu ola i keia la: aia hoi, ua hana naaupo wau, a na nui loa kuu lalau ana.
Saul pedig monda: Vétkeztem! térj vissza fiam, Dávid, mert többé nem cselekszem veled gonoszul, mivel az én életem kedves volt előtted a mai napon. Ímé, esztelenül cselekedtem, és igen nagyot vétettem.
22 Olelo mai la o Davida, i mai la, Eia ka ihe a ke alii! a e kii mai kekahi o ka poe ui e lawe aku.
És felele Dávid, és monda: Ímhol a király dárdája, jőjjön ide a szolgák közül egy, és vigye el azt.
23 Na Iehova e uku mai i kela kanaka i keia kanaka i kona pono, a me kona oiaio: no ka mea, ua hoolilo mai o Iehova ia oe iloko o kuu lima i keia la; aka, aole au i kau aku i kuu lima maluna o ka mea a Iehova i poni ai.
Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az ő igazsága és hűsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam felemelni kezemet az Úrnak felkentje ellen.
24 Aia hoi, no ka malama pono ia o kou ola i kuu maka i keia la, pela hoi e malama pono ia'i ko'u ola i ka maka o Iehova, a e hoopakele mai ia ia'u i na popilikia a pau.
És a mennyire drága volt a mai napon a te lelked én előttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr előtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból!
25 Alaila i aku la o Saula ia Davida, Pomaikai oe, e kuu keiki, e Davida: e hana nui auanei oe, a e lanakila hoi oe. A hele aku la o Davida i kona wahi e hele ai, a hoi aku la o Saula i kona wahi.
Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott légy te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és győzni is fogsz! És elment Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért az ő helyére.
