Zabura 50
1 Zabura ta Asaf. Maɗaukaki, Allah, Ubangiji, ya yi magana ya kuma kira duniya daga fitowar rana zuwa inda take fāɗuwa.
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 Daga Sihiyona, cikakkiya a kyau, Allah na haskakawa.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Allahnmu yana zuwa ba kuwa zai yi shiru ba; wuta mai cinyewa a gabansa, babban hadari kuma ya kewaye shi.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 Ya kira sammai da suke bisa, da duniya, don yă shari’anta mutanensa.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 “Ku tattara mini shafaffuna, waɗanda suka yi alkawari da ni ta wurin hadaya.”
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 Sammai kuwa sun yi shelar adalcinsa gama Allah kansa alƙali ne. (Sela)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 “Ku ji, ya mutanena, zan kuwa yi magana, Ya Isra’ila, zan kuwa ba da shaida a kanku. Ni ne Allah, Allahnku.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Ba na tsawata muku saboda hadayunku ko kuwa hadayunku na ƙonawa, waɗanda kuka taɓa kawo a gabana.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 Ba na bukatan bijimi daga turkenku ko awaki daga garkunanku,
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 gama kowace dabbar kurmi nawa ne, da kuma shanu a kan dubban tuddai.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Na san kowane tsuntsun da yake a duwatsu kuma halittun filaye nawa ne.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 Da a ce ina jin yunwa ai, ba sai na faɗa muku ba, gama duniyar nawa ne, da kome da yake cikinta.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Ina cin naman bijimai ne ko ina shan jinin awaki ne?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 “Ku miƙa hadayar godiya ga Allah, ku cika alkawuranku ga Mafi Ɗaukaka,
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 ku kira gare ni a ranar wahala; zan cece ku, za ku kuwa girmama ni.”
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 Amma ga mugaye, Allah ya ce, “Wace dama ce kuke da ita na haddace dokokina ko na yin maganar alkawarina a leɓunanku?
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Kun ƙi umarnina kuka kuma zubar da kalmomina a bayanku
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Sa’ad da kuka ga ɓarawo, kukan haɗa kai da shi; kukan haɗa kai da mazinata.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Kuna amfani da bakunanku don mugunta kuna kuma gyara harshenku don ruɗu.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Kuna ci gaba da magana a kan ɗan’uwanku ku kuma yi maganar ƙarya a kan ɗan mahaifinku.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Kun yi waɗannan abubuwa na kuwa yi shiru; kun ɗauka gaba ɗaya ni kamar ku ne. Amma zan tsawata muku in kuma zarge ku a fuskarku.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 “Ku lura da wannan, ku da kuka manta da Allah, ko kuwa in yayyage ku kucu-kucu, ba kuma wanda zai cece ku.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Shi wanda ya miƙa hadayun godiya yakan girmama ni, ya kuma shirya hanya saboda in nuna masa ceton Allah.”
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
